gyorikegyor Creative Commons License 2017.12.16 0 0 5132

Volt egy waldorfos kisiskolás 1-7 osztályon át, a nyolcadikat talán ma sem tudja senki miért, de másik iskolában fejezte be. Az óvodai éveket is a győri Waldorf "szellemű" környezetben töltötte. Ki tudná megmondani miért 13 évesen elmenekült. Igyekeztem a legjobb szakgimnáziumot megtalálni neki, vele együtt. Sikerült. Szárnyalt. Jó lett az első 2 éve. Ma ugyanott tart, mint akkor 13 évesen. Menekülne a jelenlegi iskolából. Bukásra áll. Homoszexuális, anyagot fogyaszt, amire azt mondja, hogy kiképezte magát, természetesen az interneten és nyugtatja magát, mert Amerikában akár még gyógyszerként is használják. Természetesen telefonfüggő, amire az anyja állítja, mivel tőlem kapta, ezért viseljem én ennek káros következményeit, azaz én miattam van. (Ez is).

A hetedik osztályos koráig csak bíztam benne, hogy minden rendben, minden rendben lesz és jó utat jelölt ki a WALDORF pedagógia. Aztán egyre inkább ez megváltozott bennem. Közben is bizonytalanná tett néhány élethelyzet. Ma már tudom és maximálisan biztos vagyok, hogy rohadtul tévedtem. Rohadtul nem úgy van ahogy szeretné egy normális apa. Minden szétesett. A család, ahol az anyja szerintem most is vak és istenként üdvözli a nagy WALDORF családot. Szétesett a gyerek. Nem tudja a mai világot kezelni. Nincs meg hozzá semmi alap. Ez természetes, hisz a nagyfokú szabadság, a mindent lehet csinálni, nem állítok fel szabályokat, lehet késni mindenhonnan, nem érdekes mikor érek be, a hit hiánya, miszerint a tanár sem gondolja hogy ez működik, a tanári képességek hiánya miszerint a tanár nem képes feladatát ellátni, a szervezetlenség, az állandó pénzügyi gondok miatt fennálló megoldatlan problémák, a szülő leterhelése, ......................oda vezet, hogy teljes oktatási, emberi, kapcsolati, önértékelési kudarcok jönnek, sorra, ha nem is azonnal, de rövid időn belül, mondjuk 15, 16, 17 évesen. Amikor már kint van a gyerek az életben. Illetve kint kellene lennie. Nekem szerintem ez több millió forintot emésztett fel, bár nem mertem soha összeszámolni (mert, hogy én bíztam és bíztam a jóban. Jól keresőnek számítottam és annyit ajánlottam a közösbe, amennyit senki, legalábbis nem hiszem, hogy sokan). Plusz elvárások voltak a szülőkkel szemben, hogy építsünk egy jó WALDORF iskolát. Ott is ment az idő, ment a pénz, ment a szervezetlenség, ment a semmi. Szóval tök értelmetlen volt MINDEN.

ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre.

És itt vagyok egy homokos, félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, Tv-t állandóan néző (pedig a pedagógia…………..), telefont állandóan szorongató, nem tanuló (de nagyon jó képességű), anyagfogyasztó, önző, életre nem képes, apját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező (csak a virtuális világban létezőkkel), sportot feladó, zenélést feladó, ................. nagy fiammal.

Szerintetek??? Ez normális???

Ezek lennének a nagy WALDORF eredményei???

Ezért értelmetlen. Értelmetlen. Értelmetlen.

Elég volt. Elég volt. Elég volt. Többet nem ér még csak gondolkodnom sem, hogy mit írjak.

 

Feladom. Feladom. Feladom.

Kérdésetekre a válaszom, írassátok e oda a kölköt?

Hát ne! NE! NE! NE!

Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!