erikanyu Creative Commons License 2017.12.15 0 2 7856

Velencei kalandunk 2017 december 8-10

 

Jaj ez a velencei út! Jártunk már Velencében 2x. Egyszer buszos kirándulás alkalmával kettesben párommal, később a fiúkkal a nyaralás során átugrottunk Velencébe. Nem aludtunk, még itt, és nem is vaporettóztunk. Ezek voltak a legfontosabb terveink.

 

Ryanairral utaztunk teljesen nyugodt eseménytelen volt az utunk odafelé ha-ha. Az ATVO busz gyorsan berepített minket a Piazzale Romahoz. Ott nagyon gyorsan az első újságosnál megvettem a 2 napos vaporetto jegyünket, és már hajókáztunk is a Canal Grandén. Hát így még soha nem mentünk Velencébe, csodálatosak voltak a paloták, templomok a víz felől nézve. A szállásunkat hamar megtaláltuk, mint kiderült nagyon jó választás volt. A szent Márk tértől pár lépésre. A szálloda kicsi, családias, ha jól számoltuk kb. 15 szobával, és mind csatornára nézett. És ott a kilátás az ablakból, alattunk parkoltak a gondolák. Reggel hallottuk ahogy készülődtek. J Sőt a reggeliző ablakból pont látni lehetett ahogy tisztítják, rendezgetik féltve óvva a gondoláikat . Szóval a szállás nagyon jó, szép tiszta, régi bútorokkal berendezve, jó meleg vízzel estére mire kellemesen átfagytunk a vaporettózástól. A reggeli finom, friss, meleg. 

 

Megérkezés után, szusszanás, és nyakunkba vettük a várost. Az idő nem igazán kedvezett, a kis esőből, amit ígért a meteorológia egész csinos tartós eső sikeredett. Semmi gond van esőkabát, nincs rossz idő, csak rossz öltözék. Cél a Basilica dei Santi Giovanni. Kisebb eltévedésekkel (google a barátod de nem itt). Menet közben megtaláltuk a Dal Moro’s is, de majd hazafelé, mert zár a templom. Azt hiszem ünnepre való tekintettel volt ingyenes a bazilika, sőt szép hangversenyt is hallgathattunk. Ez egyébként jellemző volt a hétvégére több templomba is mehettünk volna hangversenyre. Ezután bementünk a szemben lévő kórházba és megnéztük a kiállítást, valamint amíg lehetett besétáltuk a helyet. Ő elméletileg mosdót kerestem, de azt nem találtam. Akkor indulás vissza Moro’s-hoz. Ha-ha ugye elmentünk mellette, de most már nem találtuk. A navi többször jelezte, hogy mellette vagyunk és mégsem. Azért meglett, miközben egy másik étterem mellett már 3x elmentünk a pincér vigyorgott ránk. De megérte finomat, olcsót ehettünk. A tulaj nagyon jó fej volt, a kiszolgálók tudtak pár szót magyarul, kérték is hogy a majd értékeljük őket. (tényleg el ne felejtsem). Finom vacsi után, azt mondtam páromnak, miután átázott a csizmám (persze nem vittem a gumicsizmát), hogy irány a szállás, öltözzünk át, veszek bakancsot, és menjünk el egy nagyot vaporettózni. Ez szuper ötletnek bizonyult. Felszálltunk az 1 vaporettóra, elmentünk vele a vasútállomásig (ott volt mosdó), és párom egy igen jó kávét ivott. Majd miután az eső nem akart csendesedni és már mi is elfáradtunk, újabb vaporettóra pattanva immáron visszafelé utaztunk a szállásunkra.

 

Másnapi terv volt a Dózse palota titkos túra, a Szent Márk Bazilika, és a San Giorgio Maggiori torony kilátással. A Dózse palotához időben érkezve mi is a túra előtt megnéztük az alsó szintet. A túra nagyon tetszett volna, de az idegenvezető nem nyerte meg a tetszésünket. Persze tudjátok én csak kapizsgálom az angolt férjuram meg semmit. Azonban a csinos olasz idegenvezető hölgy nagyon sokat beszélt, és a látnivalók között konkrétan rohantunk. Egy ideig próbáltam magamnak fordítani, aztán a gyors beszéde miatt feladtam. Sajnos idő hiányában volt olyan helység ahová be sem mentünk, mert jött a következő csoport, és ugye mi le voltunk maradva. Na mindegy. Akkor is klassz volt. Bejártuk utána az egész palotát, börtönt, mindent. Gyönyörűek voltak a felső termek. Ezután pihenésképpen átmentünk a San Giorgio tornyához vaporettóval. Egyébként tényleg nagyon jól követhető a vaporettó útvonala, ki-be szállás, jegyérvényesítés. Persze ez a Ti segítségetekkel, hogy mindent előre leírtatok. Köszönet érte. A toronyból nagyon szép volt a kilátás, hosszan nézelődtünk amíg ki nem fagytunk. Ezután vissza vaporettóval, és ebéd, mert megéheztünk. Visszamentünk a Moro’s-hoz, gondoltuk majd este beülünk valahová vacsizni, most nem érünk rá. Amíg ettünk kigondoltuk, hogy megnézzük még a Bazilikát, mert ha most elmegyünk pihenni, mire újra útra kelünk az bezár. Így séta a Bazilikáig, eltévedés nélkül immáron. Gyerekek ez a hátizsákos trükk, fenomenális. Nekünk bizony volt jó kis sor, szombat révén. Hátizsák lead, biléta lobogtat és bementünk. Nagyon szép a Bazilika megvettük mindenhová a + belépőt, hisz itt még soha nem jártunk. Micsoda kincsek vannak itt bent. Ragyogott minden. Lopva csináltam egy-két képet magunknak. Ezután kellemesen elfáradva irány a szállás. Egy órás pihi után délután 5 órakor újra nyakunkba vettük a várost. A terv a Frari lett volna , de láttam, hogy úgysem fér bele, ezért azt gondoltam, elmegyünk vaporettóval a Rialtóig, és onnan séta át a városon a Piazzale Romahoz, majd onnan haza szintén vaporettóval. Mivel beszéltük itt a fórumon, hogy ne  a hangya utakon menjünk, kipróbáltuk, de vagy eltévedtünk, vagy olyan sötét sikátorokba jutottunk, hogy inkább visszamentünk a hangyaútra. Kerestünk egy szimpatikus pizzázót, hát nem volt annyira telitalálat, a Ae Oche pizzéria. Pedig igen sokan voltak, a hely szimpatikus volt a pizza száraz, kihűlve szinte ehetetlen. Éhesek voltunk megettük. Itt már konkrétan csak csavarogtunk amerre szimpatikus volt, aztán belőttünk a googlén egy vaporetto megállót és ott kimentünk a vízhez. Innen újra vaporetto hazáig.

 

Harmadik nap hazaút. Gondoltam akkor utoljára 1 vaporettóval végigmegyünk és világosban fotózok még egy kicsit. Így is történt. Busz rendben megérkezett, még a téren beszereztük a kis szuveníreket. Aztán jött a repülőtér és a fekete leves. Kényelmesen elkucorodtunk a váróban és vártuk a repülő indulási idejét. Egy idő után kiírták, hogy késve indulunk. Ebből nem csináltam ügyet még sose indult Olaszországból a gépünk időben. Aztán még toltak az induláson 1/4 3 helyett kiírták, hogy ¾ 6 az indulás ideje. Itt már picit aggódtam, de nem gondoltam semmi rosszra. Aztán egyszer csak elkezdtek hüledezni a magyarok, hogy törölték a járatot. Levert a víz rögtön, azt se tudtam ilyenkor mit kell csinálni. Valahogy odavetődött hozzánk egy fiatal pár, ők tudtak angolul csak egyedül érezték magukat, talán mi szimpatikusak voltunk számukra, mindenesetre együtt maradtunk. Kitereltek minket a váróból, a ryanair iroda elé. Tulajdonképpen nem is volt a ryanairnak külön irodája egy ügyintéző intézte több repülő társaság ügyét. Beálltunk egy irdatlan hosszú sorba, mint kiderült előttünk törölte a ryanair a londoni járatát is, ők már ott álltak a sorban. A sor nem sokat haladt előre, közben mindenki elkezdte a telefonját nyomogatni hazaút ügyében. Repülő csak szerdán indult volna (vasárnap volt aznap), nézték a többiek a vonatot az drágának bizonyult, és találtak páran egy céget ahol 10 000 ft-ért hazahoznak minket Mestréből. Miután  megkérdeztük azokat, akik a sort kiállták, hogy mit mondtak (a verzió szállás és majd valamikor hazajuttatják őket, b verzió visszafizetik a repülőjegy árát, és annyi.) Így mi többed magunkkal megvettük a buszjegyet és visszautaztunk az ATVO-val  Mestrébe. Ott bevackoltuk magunk egy szupi pizzázóba, na ott tényleg nagyon finom volt a pizza, és uszkve 5 órát vártunk a buszra, ami este 22.30-kor indult. Ezzel sitty-sutty már Budapesten is voltunk reggel ¾ 9-re, hazamentem tiszta ruhát húzni, és elmentem dolgozni. J Ez volt a mi velencei kalandunk. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manipura, Te mikor jártál kint? Mivel mentél, és jöttél haza?