Ab ovo spórolós voltam (és vagyok), tehát egy fillért sem költöttem (és azóta sem költök) semmiféle élvezeti cikkre, de egyetemistaként csináltattam az ingeimet. Mégpedig az Astoria közeli Fedosznál. Ott kiválaszthattam az anyagot, a gallérfazont sb.

A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a meglévő ingek "svájfolása", azaz szűkítése dívott, amit osztálytárs anyukák is el tudtak végezni. Akkoriban volt divatban a csőnadrág is. Mindkét fazon ma szinte kizárólagosan látható a sovány férfiakon.

Az egyetemen lehetett kérni a szegényeknek segélyt. Kissé megütköztünk, amikor egy vidéki, kollégista társunk abból az összegből nadrágot csináltatott a legfelkapottabb belvárosi nadrágszabónál...