Aztán kitört a tuti-korszerü csudi-fejlett EU-konform supervasút,  és két éve nyáron, szombaton délelött

kökemény 3 azaz három darab vagonnal  rongyolt a V43 a Balatonra.  Természetesen három különböző tipusu vagonnal, kellemes csiricsáré összhatású vonatot alkotva,  ahogy kell,  használtvackot vásárló csudavasútéknál. 

Na és Fonyódig 25 perc késés,  az eleve nem TGV-szerü menetrendhez képest.  

A csiricsáré lajhár-expressen sacc 600 utas, és utközben még fel akartak szállni jópáran.  Kis naivak ...

Még szerencse,  hogy ilyen rohatt-sokat fejlödtünk.   

Mondjuk visszafelé, még a 70-es és 80-as évekhez képest is.

Persze, a jegy-árak azért már nagyon globalizáltak és boldogitóan EU-szintüek.

Na, akkor utaztam utoljára vonattal,  azóta inkább itt és a könyvespolcon, néha külföldön tombolom ki a vasútmániámat.