Légikatasztrófa után elsőbbséget kap a tűzoltó és a mentő (ha vannak túlélők), a rendőr meg minél előbb biztosítja (lezárja) a területet és helyszínel (mint bármely bűnügyben). Külön protokoll, ha sajnos van/vannak halálos áldozat/ok is, ami szintén a rendőrség hatásköre. A közlekedésbiztonsági szervezet (ami nálunk tényleg nem hatóság) a sor végén áll, akkor mehet oda, ha megengedik neki.

A 90-es évek elejétől egy ideig MTI fotóst is odaengedtek a roncsokhoz, így jelent meg számos bulvárlapban olyan kép, ahol látszottak az áldozatok is. Szerencsére ezt a sötét és morbid gyakorlatot rövidesen megszüntették.

A rendőrnek nincs mérlegelési joga. Ez egyáltalán nem „magyar specifikus”, a sorrend (és az eljárás) a világ kulturáltabb részén ugyanez. Valamelyik NG filmben szerepelt, hogy díjat tűztek ki arra, hogy visszaszerezzék az FDR-t, amit a szorgos gyűjtögetők elvittek a helyszínről. Aki beszolgáltatta, tényleg megkapta a zsozsót.

1989-ben Párizsban sikerült élőben látnom a szovjet MiG-29-es lezuhanását (olyan hangja volt, hogy dammm). A pályaküszöb melletti parkolóban álltam, és már csak a becsapódás lángját/füstjét tudtam lefotózni. Perceken belül megjelent a francia csendőrség, és mindent lezártak még a parkolóban is, ami a helyszínre vezetett. A fotózást nem akadályozták, csak azt, hogy bárki átlépjen a záron, ami amúgy legalább 3-400 méterre volt a crash helyszínétől.