Szepesi  Attila

Huang-ti császár agyaghadserege

sokezren itt a föld alatt
hegyomlások  alatt
szánkban vakond szemüregünkben kandi féreg
naptól megfosztva szélből kiszakítva
időt-vigyázó agyaghadsereg
rögöktől hunyorgók sós vizektől toprongyosok
sugallat nélkül völgy ölébe ásva
feledtük rég ki állított ide
ki vezényelt ide földmélyben posztoló tengernyi strázsát
az átkozott történetből kizárva
hallgatni vulkán böffenését
a tigristalpu évszakok futását
hallgatni ünnepek harangjait fegyvert szögezve
paták alatt elmúlok sikolyát
láva tüzétől felizzó  arccal fagyoktól kicserepesedő szájjal
csak állunk itt emlékezve a levegőben elúszó városokra
holdsugáron hintázó szeretőkre
veres lángot ugató kutyákra
s ahogy szélsípon játszanak unokák unokái
valaki ideállított  a  föld gyomrába
névtelenül
rezzenetlen arccal
vigyázni odafönn a fák kövek néma zenéjét
s az ábécéhez hasonló  szent könyveket