Az a baj a pánspermia elméletekkel, hogy a kérdés lényegét nem válaszolják meg. Mert ha máshonnan jött az élet, de akkor ott ahonnan származik hogyan alakult ki?

Régebben én is így vélekedtem, de ma már árnyaltabban látom a kérdést.

Természetesen nem tartom ma sem kizártnak, hogy itt a Földön alakult ki az élet, hiszen a nyersanyagok és a fizikai feltételek ehhez kedvezőek voltak. A különféle szerves molekulák spontán módon komplex életté szerveződéséhez azonban sok idő és némi véletlen (szerencse) is kell.

A kutatások viszont azt derítették ki, hogy a Földön – kozmikus időmértékkel mérve – viszonylag hamar, néhány százmillió évvel azután jelent meg az alacsonyrendű (baktériumos) élet, hogy a Föld kérge megszilárdult, s a hőmérséklete és egyéb viszonyok is eléggé stabilizálódtak. Ez a tény már önmagában azt a sejtést vetíti előre, hogy az élet – legalábbis annak alacsonyrendű formája – nem számít annyira egyedinek, és megismételhetetlen ritkaságnak, akár itt alakult ki, akár máshol, s onnan terjedve jutott ide. A kopernikuszi elv szerint, ami azt mondja, hogy a bolygónk és csillagrendszerünk nincs kitüntetett kozmikus helyzetben, nem tételezhetjük fel, hogy az élet kialakulásához másutt több milliárd év kellett, viszont éppen nálunk elég volt ennek töredéke is, hiszen ez a kitüntetett voltunkat jelentené.

Továbbá az is felmerül, hogy ha ilyen könnyen kialakul az élet, akkor az itt eltelt évmilliárdok alatt miért nem jelent meg spontán módon többször, több helyen is egymástól függetlenül? Az eddigi adatok szerint valamennyi földi élőlény ugyanarra az ősre vezethető vissza. Ha volt is valahol próbálkozás újabb spontán életcsírák kialakulására, azt a már meglévő élet elsöpörte, kiszorította, hiszen a fejlettsége révén a meglévő a véges erőforrásokat hatékonyabban használta fel, mint a még csak éppen a kezdeti próbálkozásait tevő vetélytársa.

A történet aztán a továbbiakban is úgy alakult, hogy nem kedvezett az újabb, spontán élet-kialakulásnak. Amikor elfogyott az addig készen talált kémiai nyersanyag, mikrobák válaszút elé kerültek: vagy visszafogják szaporodásukat, s csak vegetálnak, vagy új erőforrást találnak. A fotoszintézis "felfedezésével" találtak egy szinte kimeríthetetlennek látszó energiaforrást, s az ezt hasznosító cianobaktériumok ("kékalgák") hatalmas mértékben elszaporodtak. A fotoszintézis "mellékteméke" az oxigén, ami ilyen módon elkezdett feldúsulni a légkörben. Az addigi baktériumok anaerob (oxigénmentes) környezetben fejlődtek, sőt számukra kifejezetten mérgező volt az oxigén, ami egy igen reaktív kémiai elem. Itt kel megjegyezni, hogy ettől kezdve még kevesebb esélye volt akár kívülről, akár belülről az újabb életcsírák kialakulásának, mert nemcsak a meglévő élet "falta" ezeket fel, hanem az oxigén is rombolta őket. Az oxigén feldúsulása a légkörben és az óceánokban egyfelől méreg volt a korábbi élőlényeknek, másfelől viszont újabb lehetőséget jelentett a bonyolultabb, több energiát igénylő szervezetek kialakulása felé. Így jelentek meg a többsejtű lények, növények, gombák, állatok. Ez utóbbiak már nem termelték, hanem fogyasztották az oxigént (légzéssel), s ez lehetővé tette a légkör összetételének bizonyos fokú szabályozását. Ez a szabályozás eleinte elég durva volt, később azonban finomodott. A részletekbe most nem belemenve, kialakult a mai bonyolult ökoszisztéma és bioszféra, fajok millióival, s benne egy "értelmesnek" mondott civilizációval, ami már képes kitekinteni a kozmosz tágabb térségeibe, s más hasonló rendszereket keresgélni (találni még nem képes...).

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy az egyszerű (baktériumos) élet igen hamar megjelent a Földön, viszont az értelmes civilizációig több milliárd éves fejlődésre volt szükség. Ugyanakkor a tudományos kutatások azt is igazolják, hogy a baktériumos élet sem annyira egyszerű, hiszen eddig nemcsak spontán kialakulást nem tudtunk megfigyelni, de az összes tudásunkat összeszedve sem voltunk képesek mesterségesen élő sejteket létrehozni, egyszerű vegyületekből kiindulva. Ezekből a tényekből és tapasztalatokból levonható az a következtetés (is), hogy esetleg az élet spontán kialakulásához is több időre volt szükség, akár több milliárd évre is, viszont amikor ez létrejött, már viszonylag gyorsan továbbterjedhetett. Minthogy a Naprendszerünk kialakulása előtt már milliárd évekkel korábban léteztek más naprendszerek, s azokban bolygók, s azon olyan fizikai feltételek, ahol kifejlődhettek életcsírák, ott volt idejük csiszolódniuk, s olyan formát kialakítaniuk, amik képesek voltak a csillagközi utazásokat is kibírni betokozódott állapotban. Ezek a csírák más rendszerekbe eljutva, kedvező fizikai viszonyok között életműködéseiket beindítva elkezdtek szaporodni, s a helyi körülményekhez igazodva elindítani egy evolúciós folyamatot, amely már bolygónként más és más volt.

A fentiek alapján tehát én ma már úgy gondolom, hogy szólnak nyomós érvek amellett is, hogy a földi élet beindítása külső segítséggel történt, nem azért, mert itt nem alakulhatott volna ki, hanem azért, mert a máshol már korábban kialakult baktériumos élet idekerülésének, s megtelepedésének nagyobb valószínűsége volt, mint rövid idő alatt itt kialakulni. Persze ezt jelenleg nem könnyű bizonyítani, azonban nem lehetetlen, hogy találjunk olyan aszteroidát, meteoritot, ami nem a mi naprendszerünkből származik, s benne olyan életcsírákat, amikben a mi baktériumainkhoz hasonló metabolizmus (DNS-fehérje rendszer) található.