Mondtam mi az oka. Eddigi életem azzal telt hogy dolgoztam méghozzá annyit, hogy ha a ledolgozott órákat nézzük akkor kb 70 évet dolgoztam eddig. Ergo sosem sehol nem voltam, se szabin se hétvége se utazás se semmise! Most, ebben az évben voltam először szabin, de még mindig dolgozom hétvégén is és reggeltől estig. Hozzáteszem a párom is, lévén itthon dolgozunk mindketten vagyis 12 éve napi 24 órában együtt vagyunk és nem unjuk egymást, sőt szenzációs a házasságunk! 

És már szeretnék kicsit lazulni, könyedebben élni, és a 4 gyerek nem volt egyszerű, mert vagy sosem láttam őket mint az első kettőt, vagy mint most, hogy mindig itthon vagyunk és boldogok vagyunk. A gyerekeknek jó szülei vagyunk és én kiváló apa vagyok. nem tökéletes de kiváló. 

És dolgozom magamon, igyekszem, jó férj vagyok jó barátja a páromnak, odaadó szeretője stb. 

De 47 és nem akarom elölről kezdeni a babázást. 

Nem egyezik a felfogásunk a kisbabalétről, kb átvészeltük az elmúlt időszakot, a közös gyerekeink első 3,5 évét. Neki a gyerekkora olyan volt amilyen, nem olyan mint az enyém ezért gyökeresen más a nézetünk, és mindketten nyugtáztuk hogy elég sok és keserű sírás és méltatlankodás elszenvedésével letudtuk azt az időszakot. 

Mindketten tudjuk, hogy ha lenne 3. baba akkor megint eljátszódna a dolog, gyanitom játszmázás lenne belőle, ami nagyon ártalmas.