"Nyolcvanadik születésnapját ünnepli a kétszeres olimpiai ezüstérmes, világbajnok sebészorvos vívó, Kamuti Jenő. A nemzet sportolójával ’56-os emlékeiről, a tökéletes mozdulatról, a hősök hiányáról beszélgettünk, illetve arról, lehet-e bármi közös a vívásban és egy kórházi műtétben. (...)

– A BVSC-ben vívott, hogyan emlékszik vissza az ott eltöltött időre?

– Igazi közösség voltunk. Az edzőm, Bay Béla roppant intelligens és alázatos ember volt, óriási műveltséggel. Mikor megemlítettem neki, hogy nem tudok edzésre jönni az iskolai november 4-i ünnepség miatt, csak annyit mondott, jól van fiam, az iskola az első. Másnap pedig behozott nekem egy könyvet a cári Oroszországról, amiben elolvashattam a lenini ideológia megszületésének valódi okait és történetét. Kettős nevelést kaptam tőle, amit elfogadtam, mert hiteles személyiség volt. Fiatalos volt, ha kellett, káromkodott, és volt benne szenvedély a sport iránt. Erdélyi földbirtokos családból származott, ’35-ben áttelepült Magyarországra, ’36-ban már magyar színekben indult az olimpián. Aztán a háború alatt embereket bújtatott, amiért később meghurcolták.

– Ma a magyar férfi tőr szakág nem túl sikeres. Bay Béla sikerének titka miben rejlett?

– Azt az iskolát vallotta, hogy addig kell csinálni egy mozdulatot, amíg az nem lesz tökéletes. Volt, hogy akár százszor is elismételtünk egy-egy mozdulatot. Úgy gondolta, a vívás kiegészítő sportja a vívás, hiszen ha egy zongoraművész este koncertet ad, a játék előtt skálázik és bemelegíti az ujjait. A vívásnak is az tesz jót, ha gyakorolják. Szerintem a mai vívás hibája az, hogy nagyobb százalékban hibás a végrehajtott akció. Mi tízből kétszer szúrtunk mellé. A pontosság gyakorlását ma valahogy elhanyagolják, nem tartják fontosnak az edzők. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs tehetséges tőröző, olyan, mint kardozó és párbajtőröző. Ez egyértelműen az edzők hibája."

http://www.demokrata.hu/hir/sport/tenyeren-hordott-az-isten