caseyjones Creative Commons License 2017.11.11 0 0 28988

Ma kivégeztem a J. R. R. Tolkien meséi című könyvet, mely talán valamikor a 2000-es évek elején, közepén jelent meg a Szukits kiadó gondozásában. Három hosszabb mesét - A sonkádi Egyed gazda, A levél, A wootoni kovácsmester - tartalmaz, illetve tengernyi versikét, melyek többsége Bombadil Tomáról szól.

Mit ne mondjak, elég érdekes kis történetek voltak. A sonkádi Egyed gazda nagyon tetszett, amolyan igazi Tolkien-mű, A levél viszont picit furcsa volt nekem, és nem is igazán nyerte el a tetszésem. A wootoni kovácsmesterre meg azt mondom, hogy nem rossz, sőt egész jó, csupán egy picit követhetetlen volt. A versikéket meg egyáltalán nem élveztem, ami annak tudható be, hogy nem szeretem a verseket. :) Bár azért akadt egy-két jópofa közöttük. Még olyannal is találkozhattam, amelyik A gyűrűk ura-trilógiában is benne volt. Pl. az Olifánt című költemény, ami talán A két toronyba került be.

A fordítással kapcsolatban: nevetséges, hogy a hobbitokat babóknak fordították a könyvben. :D Nem tudom, kinek a fejéből pattant ez ki, de szerintem nagyon rossz. A hobbit sokkal jobban hangzik; még az a jó, hogy a trilógiát, valamint A hobbitot illetően már a normális fordításhoz volt szerencsém.