Ha már felfedeztem, írok is ide pár sort. 

A nyolcvanas évek közepe óta vagyok (vagyunk bátyámmal) boldog 800xl- használók. Pár évvel később lett egy 65xe, de hogy minek, azt nem tudjuk. 130xe-t szerettünk volna (dupla rammal), de az nem volt, így lett ez, ami viszont semmivel nem tudott többet drapp társánál. Szükségtelenségét felismerve pár hónap múlva megszűnt működni. Páran ránéztek, de senki nem próbálta megjavítani. 

Az élet viszont ment tovább a szívós idősebb géppel, amíg a kilencvenes évek közepére a pc nem nyugdíjazta öreg barátunkat. 

Nagy néha viszont elő - elővettük, és csodálkoztunk, mennyire jól bírják a lemezek; a játékok nagy része vidáman futott. 

Mivel valahonnan régről volt egy fél mázsa c64 floppym, (commodore-isten, bocsáss meg!), elkezdtem disk copyzni a játékokat, hogy tovább életben tartsam ataris életemet.

Eközben a fiam előkotorta a 65xe-t. Bedugtam, és ment. 27 év tetszhalál után.

Érdekesség, hogy '98-ban a kölni Conradban gondolából árultak 1DM/darab áron eredeti atari joystick-okat, naná, hogy vettem, ha nem is az ergonómia csúcsa őkelme. 

Azóta kaptam egy 520st-t, pihen ő is, mint a többi, érdemeket bőven gyűjtő barátja, a két 8 bites gép, magnó, lemezmeghajtó, pár joystick, és elnézően szemlélik a hozzájuk képest felfoghatatlanul gyors és látványos computer-világot, amiről jól tudják, soha nem lesz olyan szép, izgalmas és nemes, mint az ő korukban.