Kedves 409!

Azon tényből, hogy nem kevesebb, mint négy!!! nap múltán válaszolok – kitűnhet, hogy nem vagyok rendszeres fórumozó.

Köszönöm, hogy jó emlékezetedben árva fejem megtartád.

Már csorgattam nyálam a citált példán. Mindenből akad tanulnivalóm, fölcsipegetni való morzsa.

Példának okáért a villamos gyalu rögzítési módja oldalazáshoz, nekem ui. van egy ős-kőkori kövület lengyelpiacon vett Bosch-klónóm.

Nyavalygásaim:

• mivel kézi szerszámaim vannak csupán, a keretnél nem dupla csapolást csinálnék, hisz úgy kell „kigérvágózni”+vésni. Noha tudom, hogy a látható duplacsapolás jobb.

• arról már korábban letettem, hogy úgy a keretet, mint a szárnyat egyetlen szelvényből alakítsam ki (mert asztalossal vágattam volna ki, de kútba esett)

• a ragasztó jó dolog, de nem feledkezhetek el róla, hogy „fagyállónak” kell lennie

• a szárnyat erősebb keresztmetszetből kell készítsem, mert a remek derékszögű betétes ragasztott sarok erősítést nem tudom elkészíteni.

• magam is fontolgattam a szárny középen való merevítését – így fogom csinálni, roppant szellemes a rézcsúcsos átjelölő! Az összehúzó hevedert már megvettem.

Azt azonban csak nagyon nehezen tudtam megemészteni, hogy az én létfontosságú problémámat holmi „kerti faházas ablak MIZÉRIÁ” vá degradáltad!.

Persze értem én, hogy Néktek, kik a hobbiasztalosság felhőmagos szféráiban szálldogáltok, csuda faanyagokkal dolgoztok, ámulatra méltó gépparkkal, oly nehéz megérteni, hogy tud valaki íly fődhözragadt dologgal előhozakodni  ;-))))

Üdvözöl: Nagy Lajos