Nem tudom hol van az a "nálunk", de ez a történet Németországban játszódik amely egy szuverén állam aki annyiféle  klozettot épít amennyit akar. Ha No-ban élnék lehet hogy megzavarna a választék bősége, de talán háromféle között még bírnék dönteni. Nemrég érkeztem Magyarországra, Ferihegyen bementem hugyozni (a férfi wécébe!), erre a takarítónő rámszól a szomszéd piszoár mellől, hogy "ne oda hugyozzon mert el van dugulva ... bár ha már elkezdte..."  ... mire mondom, hogy hála az Úrnak még nem kezdtem el, és átléptem az általa ajánlott helyre.  Ebből is látszik a klozettok nemi alapon való felosztásának nevetséges kispolgári  kulturális háttere - tulajdonképpen jelentőségét vesztett megkövült szokás, hiszen mi történt? ... egy szakmában tapasztalt hölgytől kaptam gyakorlatias helyszíni útmutatást. Mert hát mit is érdekel engem ha a fülkébe egy nő megy be vagy mit ha egy férfi, ugyanazt teszik ott bent és a sorsomat egyik sem befolyásolja. A piszoárhoz pedig technikai okok miatt úgyis csak a férfiak sorakoznak (plusz a takarítónő).

A magam részérő akkor is boldog vagyok ha egyetlen féle wc van, de elérhető távolságban.

Még egy fontos megjegyzés Arto Paasilinna finn író tollából:  Egy nemzet kultúráltságát a közvécék állapota tükrözi a legjobban.