Az én pragmatikus lelkem állandóan tiltakozik az olyan kiadások ellen, amik nem, vagy alig hoznak érdemi előrelépést :(

Rengeteg ilyen példa van (hifi,autó,kerékpár,horgászat) de maradjunk a bornál.

Amikor a pincér büszkén elém tesz egy neves pince agyondicsért vörösborát, mint a ház legjobb (és legdrágább) borát és megkóstolva azt érzem, hogy tegnap a Sanyi bácsinál sokkal finomabbat ittam, akkor elgondolkodom, érdemes ennyit kiadnom egy csalódásért?

Vagy inkább legközelebb rendeljek egy staroprament és tuti nem csalódom. :)