Sziasztok,

megjöttünk mi is, az idő csodálatos volt, Ulcinj pedig mint mindig, fantasztikus. Egy negatívum, az elmúlt évekhez képest egyre több és több az építkezés, egyre-másra marják el a hegyoldalt, építenek be minden négyzetcentimétert. Ez sajnos nem szép, de legalább nem kellett ébresztő, a munkagépek zajára garantáltan felébredtünk reggelente. :) Idén csak a tengerparti sütkérezés, sétálgatás volt tervben, ezt maradéktalanul teljesítettük, illetve csináltuk egy nagyobb túrát a várost körbesétálva, megnézve az eldugott öblöket miegymást.

A homok kellemesen meleg, a levegő, a napsütés tökéletes, az óraállítás miatt sajnos már hamar sötétedik, de még naplemente után is kint maradásra csábít az idő. Niksicko, mandarin, burek, mi kell más... ;) Felfedeztük-kipróbáltunk néhány új vendéglátóegységet is, csalódás nem ért. Mindenesetre jó volt ismét pár napra beolvadni a helyiek ritmusába, kicsit kiszakadni itthonról és odalent tölteni az őszi szünetet.

És persze az Ada Bojana-n mindig történik valami érdekes, idén is részt vettünk a "hogyan mentsünk autót a homokból" népi játékban, végül több nemzet fiának-lányának és egy végső megoldásként hívott helyi traktornak a hathatós közreműködésével kihúztuk az óvatlan autóst. Az már csak hab volt a tortán, hogy a mentésre első körben hívott autómentő is beragadt, így dupla izgalomban lehetett részünk. :)

A határt sajnos oda- és visszafelé is benéztük, 3-3 óra volt a várakozás; a korábbi években tapasztaltakkal szemben komoly tömegek mozogtak az unióból ki és be az évnek ebben a szakában, valószínűleg szünet lehetett Németországban is vagy nem tudom. Belgrádtól persze hazáig köd, stílszerűen visszaérkeztünk az őszbe.