Ady lángok*

(A Székely SZABADSÁGÉRT)

Ma magasra csapnak
Szívemben az Ady lángok -
Generálisa szerelemnek, bornak,
Szívszakadt világnak, áldomást iszom veletek,
Haragos, tűz-szívű, székely betyárok.

Hajh Erdélyország Hargitája!
Híresen bús Magyarország
Legszebb koronája:
Csíksomlyó, Sepsi, és Kovászna,
Sok, kis "nefelejts" faluja:
Ne feledje el soha!
Az ezer évet, a sok-sok, fényes napot,
Amíg a magyar itt övéi közt lakhatott.

Költő! Míg nem jöttél?
Itt sírni sem tudtak szépen -
Nem nyílott rózsa, szegfű, s margarét sem,
A kopár, szikes vidéken.
Költő! Te tudod - a havasok tövében,
Ha meghasad is bolond szívünk,
Bánatba mi sosem esünk.

Ma, magasra csapnak irgalmatlan

Szívemben a lázak - e hagymázas,
Nyúlós éjszakában, értetek,
Ha kell, pokolra szállok -
Erdélyi, pünkösdi betyárok -
Hozzátok kiáltok!
Ha megszakad is bolond szívünk,
A hétágú, sánta ördög, –

Itt ne parancsolgasson nekünk,

Mert, kétségbe mi sosem esünk,
S nem hajtjuk többé, idegen igába fejünk!

 

 

 

1 9 5 6  

 

Európa szívében, Budapesten

Jajveszékel, dübörög az ég.
A Corvin közben, Széna téren
Emberirtó verőfényben
Írt köveken járok ünnep reggelén, -
Vérfövenyen - sápadt arccal
Mély zavaros kábulatban,
Hallgatom a gránátok, hogy zuhognak,
Az ünnep-hangú késő őszben,
Vérpad épült - vesztőhely az áldozatnak.

 

A Corvin-közben, Széna téren
Mit üzennek
Gyermek arcú sebesültek?
Büszkén törtek tetem országon át,
Álmot szőve keletről nyugatnak,
Ám cserbenhagyta őket a világ.

 

Hatvanegy éve. Virágba borult a remény -
Most szemlesütve állok hideglelősen,

 

Oly közel a vég, - kísért ama régi kép,
Szólít az a másik valóság,
Hiába a segélykiáltás,
Elrabolták és meghalt az eltiport szabadság.

 

A Roosevelt téren, - Moszkva terén,
Nem kellett magyar élet és igazság.

 

A novemberi hideg őszben,
A város minden szegletén,
Még ragyogott a megváltó remény,
Megszületett a régen várt magyar tavasz:
Virágba borultak a megőszült, szigeti fák!

 

De egyetlen éjszaka alatt,
Megjött a Tél, és november negyedikén,
Megfagyott minden virág.
Az ország gyászban és romokban állt,
Eltaposott mindent a pufajkás csizmaláb!

 

Ajánlás:
Herceg ugye tudod mi az igazság?
Ha húsába vág, hallgat,
Nem akar tudni róla a világ.