ÁDÁM

 

Rainer Maria Rilke

 

Megdöbbenve áll a székesegyház

csúcsivén, az ablakrózsa mellett

és mellében elfúl a lehellet,

hogy hová nőtt az a végtelen láz,

 

amely őt ily polcra állította.

S fölmagaslik s örvend élni, szívós

tetterővel, mint az a földmíves,

aki dolgozott, nem tudva nyomba

 

az új föld felé utat találni

a telt és kész Édenkerten által.

Istennel nehéz volt pörbe szállni,

 

mert nem engedett s felette bőszül,

újra és meg újra, új halált hal.

Ám az ember megmaradt: a Nő szül.

 

ford: Kosztolányi Dezső