citera Creative Commons License 2017.10.18 0 0 3210

A már emlegetett lakkbenzin+tripoliföld. Frissen nemrég lakkozott hangszernél kell vele vigyázni, mert puhíthatja, és akkor beleragad a tripoliföld. Rendesen kikeményedett (1év+) lakknál még nem volt gond, oldja a gyantát, és eltünteti a karcokat polírozással. Még ki fogom próbálni ugyanezt kozmetikai minőségű kaolinporral is (Azúr vegyszerbolt)

Mielőtt elkezdesz lakkozni, be kellene szerezni a Baki Róbert féle könyvet (MEK. OSZK.hu-ról letölthető) mert ott vannak okosságok az egyes anyagok tulajdonságairól, hogy mi mire való, ha azt tudod, akkor saját receptet is tudsz kidolgozni. annyit kell az egészből megérteni, hogy ez nem boszorkánykonyha, hanem fizika. A jó terülést a határfelületi feszültség csökkentése hozza meg, illetve, hogy ne legyen nagy különbség a híg és a tömény oldat határfelületi feszültségében (pl sellakknál ez nagy, ezért csomósodik ha ecsettel kened, ezzel kell számolni, hogy a sellakk kiváló szilárdító összetevő, de rontja a terülést. Azt kell belátni, hogy a lakknak miért kell lassan száradni, és miért kell minél több, minél vékonyabb rétegben felhordani?  Nos az történik, hogy felkened a lakkot ,akkor a lakkréteged elkezd száradni, míg már lesz szilárdsága, de még tartalmaz oldószert. Ekkor a további oldószer eltávozása okozta térfogatcsökkenés zsugorodást okoz, ezért húzza a tetőt. Ha azonban teszel még egy másik, lassabban száradó oldószert (pl levendulaolaj, rozmaringolaj) illetve puhító összetevőket (dammár, elemi, perubalzsam, kopaiva balzsam, mastix) akkor az oldószer eltávozásakor keletkező feszültséget leépíti az anyag képlékeny alakváltozásként, illetve a lassan száradó oldószer még évekig puhán tartja a lakkot, és oly lassan zsugorodik, hogy azt a lakk még keményebb állapotban is képlékeny alakulással le tudja követni. A kemény gyanték (sellakk, szandarak, manila kopál ... stb) szilárságot adnak a lakknak, teherbírást és rugalmasságot. Mennyiségüket úgy kell beállítani, hogy amíg hatnak a puhítók, addig ne legyen nagy a hatásuk.

 

Továbbá a felhordásról még azt is tudni kell, hogy a legalsó rétegekbe nem kell annyi puhító, mint a felsőbb rétegekbe. Ez azt jelenti, hagy miközben kened fel az egyes sorokat, a csészében maradó lakkba minden sor után kell tenni, egy kevés dammárt, perubalzsamot, így a felszínhez közeledve egyre puhább rétegeket hordunk fel, így tuti nem fog soha elrepedni.  A terülés javítása érdekében a puhító anyagok közül különösen hasznos a mastix, perubalzsam és az elemi. A kemény gyantáknál adagolásakor úgy javíthatjuk a terülést, hogy az eredeti receptben lévő sellakk mennyiség felét szandarakkal és/vagy manila kopállal helyettesítem. ezzel kiküszöbölöm a sellakk okozta száradási határfelületi feszültség változást. A mínila kopálról annyit, hogy a feloldása nem egyszerű: nem szabad megkavarni, mozgatni. Nejlonharisnyába kell belógatni forró szeszbe, rátenni a tetőt, é hozzá se  nyúlni, mígnem teljesen feloldódik. Különben egy adag takony lesz belőle, amit dobhatsz is ki.

A fent leírt rétegről rétegre való puhítást alkalmazni lehet gyári szeszlakk (pl Joseph Hammerl Joha lakk) esetén is, megveszed a lakkot, kiveszel belőle egy hegedűre valót, és kened, kened, és mindig raksz hozzá egy kevés ezt-azt, a legvégén még benzoe-t is (zsírfényű lesz tőle a lakk, de csak morzsányi mennyiségekkel szabad operálni, mert ragadós lehet tőle a lakk). így a gyári lakkal  trükközve kiváló minőségű, jól ecsetelt lakkbevonatot tudsz készíteni, amit a legvévén még polírozni sem kell. Teljesen más fénye van a lakknak, ha ecsettel fejezed be, és nem polírozol, sokkal melegebb, olyan, mint a méz, nem mint az üveg. Ecseteléshez nekem a póniszőr ecset vált be, de van aki a marhafülszőrre esküszik, kinek milyen a keze.

Előzmény: Walter-Mute (3209)