Dehogynem értettem.

8 éves koromig tanácsi kertes házban (hármas társbérlet!) laktunk.

Apám-anyám, akik echte Franzstadtiak voltak, a barátok unszolására a háború után kiköltöztek Gödöllőre 2 gyerekkel, én már itt születtem harmadiknak. '59-ig apám (aki egyébként boltvezető volt) minden évben nevelt két cocát, egy fekete yorksirit, meg egy mangalicát. Winhardt Oszi bá' volt a böllér, igazi sváb ember, azóta sem ettem olyan jó zsemlés véreshurkát, mint amit ő töltött. Húst nem tartottunk meg (talán egy sonkát), a többiből kolbász készült, a belsőségekből persze sajt.

Februárig csak hosszas könyörgésre lehetett leakasztani egy pár kolbászt a rúdról, mert még szikkadnia kellett. Mondanám még, de minek... Utoljára jó kolbászt Miriuta Maci jóvoltából ettem, aki Békésszentandráson neveltette a disznóját, sajnos a tenyésztő meghalt, így ez a csatorna is.