Nyilván szerencsém van, mert a Honvéd kórházba hoztak haza, de éppen friss, élő összehasonlításom van az olasz és a magyar egészségügyről - sajnos. Nem mondanám, hogy az olasz jobb volt - péntek délelőtt 11-kor kitoltak a műtőből, hétfő délutánig egy orvos rám nem nézett. Aki hétfőn jött, az is csak annyit mondott, hogy holnap hazaküldenek, úgy kellett rákérdezni, hogy mit csináltak velem. A reggeli minden reggel egy csésze szirup-édes tejeskávé és három keksz volt. Gyógytornász egyszer jött, kivitt a LÉPCSŐHÁZBA lépcsőzni, majd megállapította, hogy ehhez még gyenge vagyok, és többet rám se nézett. Itthon naponta legalább egyszer jött orvos, sőt, mikor múlt vasárnap bent voltam a páromnál, és mondtam az éppen akkor ügyeletes orvosomnak a nyűgöm, azonnal vért vetetett, küldött ultrahangra, stb. A gyógytornász vasárnap kivételével minden nap jött, és foglalkozott velem és a többi beteggel. A páromról nem beszélve - lényegében semmit nem csináltak vele az intenzíven, mint megvizsgálták, altatták és nyugtatták. Az csak itthon derült ki, hogy egy csigolyája is meg van repedve...

Betörés, kerítés, szar melóhely, boyracer-ek, kelletlen hivatalnokok.... Mert nyugaton semmi ilyesmi nincs. Éltek, és élnek a családból nyugaton, és az USA-ban, és tudom, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Persze nyilván egy osztrák hegyi kis faluban nagyobb a béke, mint nálunk, de valahogy az etnikum a nagy nyugatnak sem kellett, és rendre hazazavarták őket (Kanada, Svédország, Norvégia) - ilyenkor persze a jogvédők nem ordibáltak...

Nem állítom, hogy itthon minden frankó, nyilván nyugaton jobb a helyzet, több a pénz, és nyugisabb az élet, ezt nem vitatom. 

Magyarországon pedig jórészt nem azért szar a helyzet, mert ez Magyarország (természetesen ez is benne van), hanem mert a II. vh után így jártunk (és nem kell a csatlósságra hivatkozni, mert a kiugrott románok sem jártak jobban, nem ezen múlott). Ha nem így volna, akkor a KGST tesók már elhúztak volna, de valahogy mégsem. Egyik-másiknál lehet, hogy vannak jobb részterületek, de Szlovénián kívül valahogy egyiknek sem sikerült a nagy kiugrás.

Azzal is egyet értek, ha mindenki lelép, akkor itt sosem lesz normális helyzet, nem lesz jobb. Nyilván könnyebb az embernek a jólét felé húznia, de nekem ilyenkor mindig nagyanyám jut eszembe, aki belerokkant abba, hogy összekalapálták az országot a romokból, de boldog volt, hogy az unokáiért tudott tenni kicsiben és nagyban egyaránt.

És valahogy a nagy nyugatról is folyvást szivárognak a nyugdíjasok erre a szar Magyarországra, és olyan csodáról is hallottam már, hogy itt dolgozó külföldi szeret Magyarországon élni és dolgozni. Pedig náluk a pénz nem tétel, valami más miatt lehet ez.

Én nem vádolok senkit, aki lelép, mert mindenkinek egy élete van, és megértem, hogy jól szeretne élni. De a te írásodból hovatovább már a gyűlölet és a lenézés érződik.

Részemről ezt a témát lezártam.