"Túl idealista világ nekem, amit a keresztények ezzel az ún. "belső változás"-sal meg szirupos "megbocsátás"-sal nyomatnak, minimális köze van a való élethez, alig néhány esetben figyelhető meg, nem mérvadó."

Pedig épp ez a néhány eset a mérvadó.
Mert a többi hazugság. Semmi. Statisztikai adat a szomorú valótlan semmiről.
Isten előtt semmik az ilyenek.

Mert a keresztény (vagy csak sima lelkiismereti) megváltozás korántsem csak egy "úgynevezett" "megváltozás" és a keresztény megbocsájtás sem egy "szirupos" jellegű dolog.
Kőkemény és kikerülhetetlen követelményei vannak.
A belső megváltozást nem lehet megjátszani sem önmagad, sem Isten előtt.

Ergó soha nem kell tartanod attól, hogy egy patkány bekerülhet a mennybe például, amíg patkány marad. Istent nem lehet kijátszani.

Az, hogy itt a fizikai világban sokan kijátszanak másokat, élve azzal a lehetőséggel, hogy itt mások nem látnak be a fejébe és a szívébe, annak meg is lesz/van illetve látszik is a következménye a világunkon.

És meg is lesz a következménye Isten előtt is, aki nem a szemszínedet nézi, hanem a belső valódat, és előtte nincs semmiféle elrejtőzésre lehetőség.