Tudod, apró cseprő dolgokért, kisebb vétségekért persze hogy nem forral bosszút mindenki.

 

De ha valakivel valami csúnya sérelem történt, annak biz jogos a bosszúvágya is, és a bosszúja, elégtétel iránti igénye is, ez számomra nem vitatéma.

 

És ha a sértett nem tud megbocsátani, mert akkora aránytalan sérelem érte, és nem is lehet helyrehozni, visszacsinálni, akkor biz a bűnös így járt. És akkor a felsőbb hatalom se bocsásson már meg neki a sértett helyett. Ez sem vitatéma a számomra.

 

"a belső változás lehetősége" - csak LEHETŐSÉG marad, minden 1000 esetből egy. Talán...

Túl idealista világ nekem, amit a keresztények ezzel az ún. "belső változás"-sal meg szirupos "megbocsátás"-sal nyomatnak, minimális köze van a való élethez, alig néhány esetben figyelhető meg, nem mérvadó.

 

Jobb az, hogy: "ne tégy mással olyat, amit magadnak nem kívánsz". De ha mégis, akkor viseld a következményeit. Ennyi.

 

Zárszó helyett pedig: