Az Egy igaz szószólója

 

Ne adj hitelt nekem, és ne bízz bennem,

Az Énisten a csend házában lakik,

Számomra, – mindig, intő ismeretlen –

A derű örömeiből adatik.

Hétrét énem félálomban rámköszönt –

Szólt az egyik éjbe hajló lét talány:

“Én vagyok, akit a sorsa összetört,”

És szava, a többi kétkedőre várt.

“Én vagyok, vidám énje a Bolondnak,

És táncolok, ha sírni lenne kedvem,

Szeszélyem önkéntelen vágyainak,

Én vagyok, a szenvedély, a szerelem.”

“Én vagyok, aki tombolni akarok:

Gyűlölni vadul, s megtagadni Istent,

Mert törvénytelen és bukott angyalok

Démona szaggatja füstté a lelkem.”

“Pokol vagyok, a fekete sötétből,

Mert nem ölelt anyám, mikor szeretett,

S nem emelt fel az eszelős földről,

Amikor bennem a lélek reszketett.

A hetedik én, bámult a semmibe,

“Az én lelkem is Isten lázában ég,

Az örök-egy költészet gyermekeként,

A kitagadott angyalok egyike.”