Hát, lehet hogy a Salánki sok éve jobb volt, egyszer én is vettem valami palackost a nevével, ami csak egyszerűen vízszerű volt, de itt a szomszédban évek óta konstans a minőség: szar. A fehér (olasz) bizonytalan illatú és ízű, oxidált szar, ami fáradtabb, mint én 5 óra teniszezés után; a vörös (kékfrankos) pedig keserű, technokolos, és változó mértékben, de markánsan ecetes.

Az is lehet persze, hogy a Salánki nevű arc nem tehet erről, és a vendéglős járatja le, hogy azt hazudja, ezek Salánki-borok...