Igen az a baj hogy eléggé összetett pláne depresszió mellett. Nálam inkább elfojtott dolgok vannak úgy napközben jól elvagyok pl munkahelyen,ökörködök...stb mivel alapból ilyen beállítottságú vagyok.Csak ha rossz ért akkor azt mindig elfojtottam gyerekkorom óta és gondolom sok olyan dolog van amit nem tudtam feldolgozni ,mellé persze azért jönnek azóta is csalódások,veszekedések lelki sérülések.Az egy humor ami segít sokszor ha olyan emberek közelében vagyok.Gyakori hangulatváltozás napi többször is akár meg hát az érzelmek is elvannak fojtva rendesen 1-2 ember ki tud váltani örömöt de valaki meg egyáltalán nem,család az szinte semmit ,nem is járok haza csak muszájból.Mellette több mint 10 éve egyedül vagyok..stb Itthon a magány ami kikészít nem sok ember ér rá velem kimozndulni egyedül meg sokszor már kedvem sincs.A minap is amit álmodtam faterral és féltem tőle vmiért pedig fizikailag nem bántott egyszer ütött meg talán de alkoholista,rengeteg veszekedés...stb ez ment egész gyerekkorba se egy jó karácsony vagy akármi.És elgondolkodtató hogy miért félek a saját apámtól,legalábbis alvás közben többször előfordult de amúgy így ébren egyáltalán nem,sőt egyáltalán nem foglalkozok vele,bár volt rá példa hogy megütöttem mert egyszerűen belefáradtam az alkoholizálásába,nem vagyok rá büszke.De ezek szerint vhogy mélyen bennem van még mindig,egy gyerekkori trauma vagy vmi amire lehet nem is emlékszek és nem tudtam feldolgozni ezáltal.És ez a rengeteg belső feszültség gondolom ez is rásegít,tudat alatt.Gondoltam arra is hogy van hipnozis...stb hátha segít bár nem hiszek az ilyenekben,de ameddig vannak bennem olyan dolgok amiket eltemettem de nem tudom mi az addig feldolgozni se tudom.És így 32 évesen elég nehéz dolgozni,élni egyáltalán...napjába többször ledőlök mert érzem hogy kell de nem alszok csak fekszek.