amikor a lélek annyira kinyomja a tetőt az f-lyuknál, ahogy írtam, hogy éppen érezni lehet tapintással, hogy kinnebb van, akkor még eléggé könnyen megy be, ha nehezen megy be,akkor vagy túl hosszú, vagy túlnyomtad. A lélek pontos illesztését a léleknek egy finom reszelővel szoktam befejezni, de lécre ragasztott csiszpapír is jó. Fontos, hogy kicsi rányomással, gyengéd mozdulatokkal reszeld a végét, nehogy megnyomódjon a rostok vége, vagy nehogy belemorzsolódjon a csiszoló szemcse. Egy ici-pici nüansznyit lehet domború. Ha résmentesnek látszik minden oldalról, kellő megvilágítással, akkor még lehet hiba az illeszkedésben, de csak annyi, hogy egy-két nap alatt elmúlik, mert a fa idomul, ugyanígy a húrlábnál. Ha a fát vízüvegezték, akkor hajlamosabb a zizegésre, és jobban kell figyelni a tökéletes illesztésre. A húrlábtalp illesztésére két módszerem van, egyik a faragás, másik a csiszolás. A csiszolásnál egy finom csiszpapírt a hegedű tetejére fektetek, és rajta óvatosan oldalirányba mozgatom a húrlábat, így ki lehet alakítani a pontos dőlésszöget és ívhajlást, amikor már csak kicsi hiba van, de így mindig egy kicsit párnás lesz, ezért faragással kell befejezni, és előtte a nagyolást is azzal kell csinálni.

A faragáshoz kell egy keskenyre hegyesedő pengéjű kicsi faragókés, sniccer, mely mondjuk 6mm szélességről kb 3 cm hosszon elkeskenyedi 1-1,5 mm-re. az oldalát kicsit domborúra kell fenni, és nagyon élesnek kell lennie. Ilyen kést lehet csinálni egy régi bicskaborotvából. Az ilyen késsel könnyen lehet faragni kicsi belső íveket, tulajdonképpen, ha magad csinálod az egész húrlábat, de ha boltit veszel, akkor is ezzel a késsel meg lehet csinálni az egész készrefaragást.

Visszatérve: A hegedű tetejére ráfektetek egy papírt, és puha grafitceruzával jó feketére satírozom a húrlábtalp várható helyén, majd megmozgatom rajta a húrlábtalpat. Ahol befogta a talpat, onnan kell lefaragni. Ezt egészen addig lehet finomítani, míg egyenletesen az egész talpfelületet befogja a grafit. Ha szép sima és jóállapotú a lakk a húrláb alatt, és nem nyomta még be a húrláb, akkor be is lehet a lakkot kenni finoman, vékonyan rúzzsal, vagy szemceruzával. Ahol befogja a húrlábtalpat, onnan kell lefaragni, addig míg végül az egész húrlábtalpat egyenletesen befogja. Ha kész az illesztés, akkor le lehet törölni a rúzst a lakkról egy ruhával A húrlábtalpat úgy kell illeszteni, hogy a háta, melyet hegedüléskor látsz, merőleges legyen a tető érintőjére a felfekvési helyen. A húrláb készrefaragása azonban nincs készen a húrlábtalp illesztésével. A következő lépés a a húrmagasságok beállírása, ha ez kész utána kell vékonyítani 4,5-5mm vastagságra a talpnál, fent pedig az él 1-1,2 mm vastag legyen. A húrok helyénél az élet egy vékony kerek tűreszelővel be kell reszelni, hogy a húrok átmérőjük feléig belesüppedjenek - vigyázz ez csökkenti a húrmagasságot. A vékonyítást pici gyaluval és finom reszelővel lehet csinálni. Ha a vékonyítás is kész, akkor karcsúsítani kell a talpak fölötti keresztgerenda részt. Először a talpakat kell felülről is elvékonyítani egészen 0,3-0,5mm-re, majd a bokáknak fölfelé is hosszabbodnia kell a keresztgerenda rész boltosításával - annyira kell kivékonyítani, amilyen erős a húrozat, ha erősebb akkor olyan 7mm-re kell meghagyni, ha gyengébb, akkor 5,5-6mm-re. A középső lyukat lefelé is és oldalra is tágítani kell, hogy a két fanyak vékonyodjon, ennek érdekében a két oldalsó gallér lyukat is befelé kell faragni szép ívesen. A fanyakakat is a húrersségnek megfelelően kell vékonyítani, erősebbnél 6mm, gyengébbnél 5mm. A kunkori gallérok aljál fel kell faragni, hogy a bokák fölött lévő rés nőjön, mert különben a terhelés hatására felütközhet  bokák tetején, ha ez is megvan, a gallér csúcsát el kell keskenyíteni és csőrszerűen ferdé le kell vágni, hogy kecsesen hegyesedjen. A húrláb ilyen kialakítása kellő rugózó mozgást biztosít a rezgés átadásakor, így zavarszűrő funkciót lát el, kiszűri a csörgést, csattogást, a hegyes gallér is erre hivatott, mert a fában terjedő hanghullám egy bizonyos frekvencián kimegy a gallér csúcsára, és mivel az hegyes, onnan nem tud visszaverődni, így elnyelődik. Ezzel (is) arra törekszünk, hogy a voló által keltett cikk-cakk alakú jelalakot simítsuk, ezáltal a hang kellemesebbé váljon. A húrláb kellő megfaragása, vékonyítása továbbá azt a célt is csolgálja, hogy a húrláb minél kisebb tömegű legyen.