Ha valaki még nem olvasta volna!

 

Lehet nem csak az oktatás ügyében kellene felébredni odafent?!

 

"Robot vagyok, nincs gyerekkorom" – egy középiskolás lány elkeseredett levele az Oktatási Hivatalnak

 

 

 

Kedves Oktatási Hivatal!

 

Utálom az egészet, amit maguk művelnek! Gyerek vagyok, fél 6-kor kelek, napi 8 órám van, vidéken élek, a legkorábbi időpont, mikor 8 órával hazaérek, a fél 5, ahogy sok más ezer társamnak, akiknek elegük van szintén!

Szóval fél 5-kor hazaérek, mire "ebédelek", 5 óra. A tanáraimtól folyton azt hallom: csak 1 órát kell szánnod a tantárgyamra.

Ó, hát az remek! 1 óra az nem sok. NEM LENNE SOK. Nem lenne sok, ha nem napi 8 órám lenne, azaz tanuljak napi 8 órát, mert minden tantárgyra elég 1 óra.

Én a tanárokat nem hibáztatom, sőt, sajnálom Önöket amiatt, amit velünk és Önökkel tesznek.

Na vegyük, hogy kéne történnie a napomnak, hogy az elvárásokat teljesítsem:

Szóval nekiállok ötkor tanulni, lassan már este van, és én csak most értem haza... Tanulok 8 órát, azt jelenti, végzek hajnali 1 körül... Na jó, vegyük azt hogy nem kell minden órára készülni, mert lesz tesi is, lesz valami könnyebb óra, amin most nem várható számonkérés. Szóval tanulok 5 és fél órát például. Már fél 10 van. Mit tudok csinálni fél tízkor? Semmit. Sportolhatok? Találkozhatom a barátaimmal? Játszhatok a háziállatommal, akiért felelősséggel tartozom? Nem. A napom ugyanaz minden egyes nap. Minden egyes nap egy borzasztó körforgás. Maximum 5-6 óra alvás, majd az egész napos robotérzet. Mert robot vagyok. Mert azt akarnak belőlem csinálni. Mert nincs gyerekkorom... mert nem tudok szórakozni. Mert ezer millió dolgot megtanulok, amire sosem lesz szükségem, ami hazugság! A honfoglalás? Egy kitaláció. Alig vannak kézzel fogható források. Homály az egész, és egy képzelet szülte mese. A kovalens kötés, ó mily szép dolog, mellette 100 haszontalan nehéz tananyaggal, amelyekre az életben nem lesz szükségem, de ha rossz jegyet kapok, az egész életem befolyásolja.

Egy dologban biztos vagyok, az én gyerekeim messziről el fogják kerülni a magyar oktatást! Az én gyermekeim tanulni fognak, tanulni fognak embernek lenni, őszintének, szeretetteljesnek és BOLDOGNAK! Az én gyermekem, ha hazaér majd az iskolából, legkésőbb fél 2-kor, akkor játszani fog, majd az összes tantárgyra összesen tanulunk másfél órát, majd játszhat vagy pihenhet megint! Az én gyermekem olyan országban fog felnőtté válni, ahol megtanul BOLDOG lenni, és lesz gyerekkora!

Sajnálom a pedagógusokat, rengeteg velünk a probléma, kialvatlanok, leterheltek vagyunk, Maguk is fáradtak, Maguknak is elegük van. Nem normális, hogy egy tanárnak több időt kell tölteni mások gyerekeivel, mint a sajátjaikkal, és nem normális, hogy több időt töltünk tanárainkkal, mint a szüleinkkel tudunk.

Én szeretnék sportolni... szeretnék... szeretnék boldog lenni. És akkor lehet hisztizni, az országok közötti felméréseken kicsi országunk miért az utolsó helyeken szerepel tanulmányi átlagunkkal. VALAKI ÉBRESSZE FEL AZ ODAFENT ALVÓ EMBEREKET, MERT RÉMÁLMUK VAN, AMI VELÜNK TÖRTÉNIK.