Sztori.

 

Van egy barátom. 24 évesen hererákja lett, kemoterápia meg sugár.

 

Depresszióval kezelte pszichiáter. Begyógyszerezte úgymond. Amitől tompa és hülye lett, sokat aludt. Agyilag ki lett ütve szegény feje.

 

Aztán pszichoterápiában részesült, mástól és az működött.

 

Én is voltam pszichiáternőnél. Gyógyszert akart felírni. Mondtam neki, hogy nekem pszichoterápia kell. Ő a gyógyszert erőltette. Akkor ott elfelejtettem kifizetni, eljöttem.

 

Aztán rá pár napra hogy rendezzem a számlát, visszamentem hozzá "kissé" dühösen. Kérdi: "miiiiijjaaaaabaaaaj?" - mint egy gyerektől. 41 vagyok. Anyád, az. Épp volt bent nála egy páciense a nőjével. Mondom:"nem is látta a pszichológiai tesztjeimet, azt se tudja mi bajom, ki vagyok, mi van velem, de be akarna gyógyszerezni, fel akar írni nekem gyógyszert meg kórház. Maga dilettáns !" Azt hiszem kiabáltam, nem emlékszem. Meg még a fene tudja miket mondtam. Szívem szerint falhoz vágtam volna, hogy játszana az életemmel, egészségemmel. Ilyen ökörnőt még nem láttam. Nem írom le a nevét, de majd lehet.

1x beszéltünk összvisz és akkor se bajomról, hanem hogy mi volt addig a foglalkozásom meg ilyesmi, a pszichológiai tesztjeim eredményét NEM látta, pedig van javulás, csak ő leszarta. A sarki fűszeres többet tud rólam, mint ő. De gyógyszerezne vakon.

 

Volt egy másik pszichiáter is, az egyik páciensével beszélgettem. Köhöm. Dilettáns úgy süt róla mint a szél. Több közöm van a pszichiátria szakmához mint neki. 

Felír egy gyógyszert vakon, tesztek kiértékelése nélkül. Ez mindkét pszichiáterre igaz sajnos.

 

Aztán vagy hat, vagy másképp hat.

 

Az előbbi pszichiáternő mondta, hogy gyerekkoromban rossz gyógyszert írt fel, tavaly mondta.

Rövid az emlékezete, mert most ezt is előhoztam és nem emlékezett, tagadta. Idióta.

 

Gyerekkoromról annyit, hogy a gyógyszeres kezelése után kerültem kórházba. Emlékeim szerint 1 hét. Miután kijöttem a kórházból akkor kaptam egy kiskutyát, soha többé nem láttam egy gyógyszert se meg ezt a töpszli agyú pszichiáternőt se.

 

A szomszédbácsi úgy hívta, hogy zseboroszlán. Valójában tacskó volt. Nagyon tudott ugatni, még a szomszédban lakó nagykutyát is leugatta, menekült tőle pedig kétszer akkora volt. Meg apám részeg vendégét is megugatta. Mesés gyerekkor. Leültem a lépcsőre, ő mögém somfordált majd elkezdett szuszogni hátam mögül a fülembe, én meg magamhoz szorítottam. Ő volt az első kutyám. Tacsi. Családunk tagja.

 

Dilettáns pszichiáterekbe ne bízzatok, nacsá