A helyi lakos szemszöge az az ő szubjektív szemszöge. Ennek a torzító hatását is figyelembe kell venni. Rómából  nézve az onnan délre eső terület az Észak- Afrika, Milánóból  nézve már Róma is az.

Egyszer Firenzében egy kisvendéglőben egy idős úrral ültem egy asztalnál aki egyfolytában Berlusconit dicsőítette. De beszélgettem olyan olasszal  is aki a pokolba kívánta.

A helyiekkel való kommunikáció korlátja a nyelv. Hiába beszélek én felsőfokon( a régi jó Rigó utcai vizsgaszinten) vagy a mai elnevezés szerint B2 vagy akár C1 szinten, a nyelvnek vannak olyan nüanszai, olyan apró különbségek, amelyek megakadályozzák  igazán érdemi kommunikációt. És ez sokszor nem is szókincs vagy főleg nem nyelvtan, hanem

 kulturális alapok.  Ha belegondolsz, pillanatok alatt több ezer olyan magyar szó, kifejezés, mondat vagy mondatok, sőt képek jutnak eszedbe, amelynek van egy mögöttes jelentése, amit mi értünk, de még az a külföldi sem, aki tökéletesen beszél magyarul, sőt évek óta itt él. Mert ugyanazt tanultuk az iskolában, ugyanazokat  a meséket hallgattuk, ugyanazokat a könyveket olvastuk, ugyanazokat a filmeket tévéműsorokat, reklámokat láttuk, ugyanazokat a zenéket hallgattuk. De hogy ON legyek, tavaly Rómában a Colonna palotában meghallgattam a vezetést a magánlakosztályokban, a csoportban volt 4 idősebb , művelt olasz és én. A tárlatvezető megérezte az érdeklődésüket és csak úgy repkedtek az olasz arisztokrata családok nevei, ki kinek volt a felesége a nagybátyja, az örököse. Elég hamar elvesztettem a fonalat.

Az optimális beszélgetőpartner egy olyan régóta külföldön élő magyar, aki a magyar viszonyokat is ismeri, tudja, hogy nekünk milyen ismereteink vannak és ahhoz igazítja amit mond.