Megint egy tök amatőr belevau, de estem én már pofára háromnapos kirándulás utolsó napján a Nagy-Tarpataki-völgyben, a gyalogúton. Jöttünk lefelé a tényleg strandpapucsos turistaúton beszélgetve, aztán (legalábbis Vargabetű szerint így nézett ki kívülről) egy kiáltás után fejjel előre eltűntem az áfonyásban. Pár évvel később mesélték ezt a sztorit egy ismerősnek a Ben Nevisről lefelé jövet, aki hitte is, nem is. Majd háromszáz méterrel lejjebb beleestem az úton keresztben levő vízelvezető árokba. Mire Vargabetű:

 - Na, erről beszéltem.

Mire a srác:

 - Oké, most már a tátrai sztorit is elhiszem.