A rézgálicos hasonlat azért szar, mert pl a hipó sem vényköteles, mégis alkalmas emberölésre, akárcsak a nagykés, a fogpiszkáló, vagy a szifonpatron.

A kalmopirin pedig olyan, hogy bárki megteszi, ahogy a piroson is átszaladunk gyalogosként. Ebből leggyakrabban nem lesz baleset, amikor viszont mégis, akkor lehet elgondolkozni. Ha tőlem valaki gyógyszert kér és nem konkrétan egyfélét, hanem általában, akkor elmondom, mim van, és mi a hatóanyaga, és megkérdezem, h jó-e ez. Ha igent mond, akkor odaadom. Nem a tablettát, hanem kivágom azt a buboréknyi részt a levélből. És igen, én is szoktam adni, ha kérnek. Nem vagyok szent, de az "adok a szomszédnak egy szem kalmopirint" és a "contramal már nem elég, pénz nem számít" mentalitás elfogadása közt van néhány árnyalatnyi különbség.