Abban igazad van Anna, hogy az emberek nagy többsége görcsösen ragaszkodik az élethez, a gyerekkori baràtomat kvàzi ràbeszélték a dologra, hogy meg kell próbàlni, hàtha működik, holott tudtàk az orvosok, hogy ez kamu. 

Én nem vagyok kemó ellenes egyàltalàn, etikai szempontból kérdőjelezem meg a dolgot, inoperàbilis végstàdiumú esteteknél.

A hasnyàlmirigyràk mivel màr csak akkor ad tünetet ha nagyon előrehaladott àllapotban van ( pl sàrgasàg, vagy bélezàródàs), vagy hirtelen pàr nap alatt kialakuló erős nem múló fàjdalom, ezért gyakorlatilag gyógyíthatatlan a felfedezésekor, meg a lokàciója miatt nehezen vizsgàlható.

100 ból 95 nem éri meg a diagnózistól szàmitott 18 hónapot.

Azért van lövésem ezekről, mert tanultam eleget az egyetemen az élettanról, anatómiàról, biokémiàról, de nem vagyok sem belgyógyàsz, plàne nem onkológus màs a szakterületem, de ezt inkàbb nem firtatnàm.

A ràkgyógyítàs robbanàsszerű fejlődés előtt àll, még pedig a célzott molekuràlis diagnosztika - és immunteràpia kapcsàn.

Nem a C vitaminra meg a sàrkànyfűre és a sok "csodaszere" gondolok, amik abban jók, hogy a dögkeselyűk, ő bocsànat

termék ügynökök jól megtömjék a zsebüket..

A kemo ideje kb 15-20 év múlva lejàr, jön helyette egy hatékonyabb, és kevésbé megterhelő teràpia.

De így is sokat fejlődött a ràkgyógyítàs, ahogy egy jó baràtom és kollégàm szokta mondani, egy 20 éve egy mérsékelten előrehaladott vastagbélràk kezelése egy műtét és rà egy pàr hónapra egy marék koporsószög volt. Ma akàr a teljes gyógyulàs is elérhető...