Reszletek egy interjubol egy masik konyvevel kapcsolatosan: 

"Motoszkálni nem motoszkált, hanem tudtam, mit fogok csinálni. Alig vártam, hogy csinálhassam. Folytatásos regény két flekken. Hőse nem a személy, hanem a város. Ilyet még nem csináltam. Inkább technikai jellegű lett a gond. Boldogult úrfi koromban, ha azt mondta a szerkesztő, Ősz Feri, hogy öt flekk, akkor öt flekket írtam, ha azt mondta, hogy kettőnél többet nem ér a téma, akkor írtam kettőt. Most írhatsz nyolcat is. Az embernek az agyában kialakul egy terjedelmi séma, s ehhez tudja aztán szabni a mondókáját. Ez a terjedelmi séma most ennyi évtized írói szabadság után alig működött. A szabadság nagy úr, talán a legnagyobb. Viszi magával legnagyobb ellenségét, az anarchiát. Néha három flekk lett a kettőből, néha még négy is, nem tudtam magam leállítani."

................

"Ha valamit vagy valakit egy szövegben nem neveznek meg, és a hiány az őt illető helyeken tisztességesen van elhelyezve, mert legalább kétszer kell elhelyezni, hogy a gondolkodásban megragadjon, kétszer, a három már sok lenne, a három már szájbarágós, de ha kétszer tisztességesen leteszik a helyére, akkor a hiánynak jelentősége lesz. A gondolkodás ugyanis minden ellenkező hiedelem ellenére az absztrakciót részesíti előnyben, nem a tárgyiast. Nem a tárgyat, hanem a struktúrát, amelyben a tárgy elhelyezhető. Még akkor is, ha mérhetetlen mennyiségű vackot halmozunk fel magunk körül. A konkrét lecserélhető, kicserélhető. Ha azt mondom, hogy szőke nő, akkor ez jellemzésnek nulla. Van egy jó népi bölcsesség is erre. Némely férfi mind egyforma. Ez áll a német városokra is, legyenek nagyok vagy kicsik. Azok a helyek ütnek el az átlagostól, amelyeket a második világháborúban nem bombáztak porrá. Kevés ilyen hely van. Ilyen város Goslar, ilyen Detmold, Rothenburg vagy keleten ilyen város Görlitz. S ha az ember az épen maradt településeket ismeri, akkor jobban rálát a szétbombázottak belső életére, az egész történetükre. Ezekben a városokban vissza lehet látni a kora középkorig, magára az európai urbanizációs folyamatra lehet rálátni. A mediterrán városokban még mélyebben lehet persze visszalátni, egészen az antikvitásig, de a német városiasodás történetét jobban ismerem, meg erősebben hozzá is van kötve a mi urbanizációs történetünk. S nem is erről vagy arról a német kisvárosról akartam én írni, hanem nyilvánvalóan a saját történetünkről, mintha a másikéról írnék. Egy kis absztrakciót az értelembe, az Istenért. Ne a szép aranyozott képkeretet figyeljük már örökké, hanem a képet a képkeretben."

Nádas Péter