Sziasztok!

 

Egy kis képes-szöveges beszámoló második montenegrói látogatásomról.

 

Útvonal: Szarajevó felől, Piva kanyonon keresztül, Podgoricát elkerülve Cetinjén át Budva melletti település (Przno).

 

Talán az út legszebb része az odaút volt, a határ előtti szakaszon volt némi kínomban röhögés, amikor a kecskéket, szamarakat és a teheneket kerülgetve szembe is volt forgalom a néhol útnak nem nevezhető valamin, de szerencsére ez nagyon rövid szakasz. A korai indulás (Eszékről) meghálálta magát, 10..15 perc volt a várakozás a határ mindkét oldalán, de utánam már elég nagy sor alakult ki, persze ebben a szombatnak is van jelentősége. A fahídon átkelve a kanyon, a duzzasztógát és a tó szájtátós látvány, külön egy nap kellene a fotózásra.

 

 

Gyönyörű hetet fogtunk ki időjárás szempontjából, Sveti Stefan pár percre volt gyalog. Przno saját strandja is szép, de Sv. Stefan szabadstrand része még jobban tetszett.

 

 

 

 

Következő program Petar II Petrvic Njegos mauzóleuma. 9 óra körül odaértünk, még tudtam a körparkolóban parkolni, de mire lejöttünk, már 100m-es sor volt a szűk út mentén parkoló autókból. A látvány gyönyörű, a felfelé vezető úthoz nem kell különösebb vezetői tudás. A fent lévő étterem igényes és korrektek az árak, hihetetlen a panoráma a teraszokról. Vissza Kotor irányába haladva Tivat volt a cél, egy kis nosztalgiázás, strand. Nem tudom eldönteni, hogy térképen vagy valóságban durvább az a szerpentin, de ezt már nem ajánlom tapasztalatlanoknak. És nem önmagában a szerpentin miatt, hanem mert emeletes buszok jönnek szemben, és a szakadék szélén tolatva hátrálni a meredek úton, ívekben az első szélesebb útszakaszig számomra nem egyszerű. Tivat repterét felülről látni és a Kotori öblöt, életem nagy élménye. Kihagyhatatlan. Kicsit árnyalta a képet a Herceg Novi mellett kialakult erdőtűz, így a füst a párával együtt rontotta a látótávolságot.

 

 

Budvában megcsináltuk a kötelező kört, nekem nem tetszett annyira az óváros és maga a város sem. Túl sok építkezés, az óváros épületeit elborítják a légkondicionálók (máshol erre figyelnek, hogy csak a szűkebb sikátorokban legyenek).

 

A szállásunk a Duljevo kolostorhoz vezető kereszteződésnél feküdt, oda felmentünk gyalog, ezáltal zarándokká váltunk és üdítővel, édességgel is megkínáltak.

 

Még egy nagyobb program fért a strandolás/pihenés közé, egy Jezero+Bar. A tó a partról átlagos, hajótúrára nem mentünk. A vár romja csak a forgalmas úton és a síneken átkelve közelíthető meg. A borüzlet viszont megér pár percet, nagyon finom borok is vannak elérhető árban.

 

Bar nem az én világom. Kevés rondább épületet láttam életemben, mint az üzletház a város közepén. Bementünk egy ruhaboltba, amiről bent kiderült, hogy ruha + mosógép/autórádió bolt. Bent dohányoztak az eladók, a ruhák füstösek/büdösek voltak. Az üzletház körül a járda vastagon fecskeszaros. Itt is vannak hangulatos éttermek, de az egész város rideg volt számomra. Érdeklődésem miatt a kikötőben álló hadihajók látványának örültem.

 

Három éttermet is kipróbáltunk a környéken + ott volt a mauzóleumnál lévő. Egyikben sem csalódtam, ahogyan tavaly is nagyon elégedett voltam az ételekkel. Üdülőhelyi viszonylatban korrekt árszint (persze olcsónak nem mondanám), nagy adagok, igényes tálalás, nagyon finom volt minden. Még Barban is finom volt az éttermi kaja nagyon. Ami viszont nehezebb, mint pl. Horvátországban, az a „nagybevásárlás”. Kisebbek a boltok, alig vannak nagy üzletek, és sokszor nincs körülöttük semmilyen parkolási lehetőség.

 

Ami picit csalódás, az a szemét és az ehhez kapcsolódó kóbormacska áradat. Egy komplett állatkertünk volt az utazás végére. Nem véletlenül az ország jelképének is tekinthető a macska. Vannak szép villák, vannak szép strandok, a közöttük lévő úton a korábbi épületek maradványai, tengerbe dőlt beton partvédelem maradványai, és szemét. (ez egyébként Horvátországban sem ritka, csak itt érzésem szerint erősebb a jelenség) Budva óvárosának strandján a megálló vízben kb. 10000 csikk volt eldobva, azért Dubrovnikban ilyet pl. nem láttam.

 

Szerintem én most kifejezetten a tengerpartra, nyaralni nem fogok egy ideig visszamenni Montenegróba, de egy fotós túrához (esetleg rafringgal összekötve) azért lenne kedvem. Remélem segítettem az utazáson gondolkodóknak kicsit. J