Érdekes a Jastorf-kultúra felfedezésének története is, az első urnatemetőit egy 16 éves német fiú, Gustav Schwantes (1881 - 1960) találta meg, aki később neves őstörténész és botanikus lett.

 

A vaskori Jastorf-kultúra részben az északi bronzkorból fejlődött ki és ma a szakértők többnyire a Jastorf-kultúrát és a vele északról határos korai északi vaskort tartják a germán nyelvek őshazájának.

 

Herwig Wolfram (sz. 1934) neves osztrák történész pl. a Jastorf-kultúra területére teszi a Grimm-törvény, azaz az első germán mássalhangzó-eltolódás helyszínét.

 

Korábban úgy vélték, hogy a mai Dánia és Dél-Svédország területe volt a germánok őshazája, ahonnan a bronzkor és a vaskor határán intenzív népvándorlás indult Észak-Németországba és ez hozta volna létre a Jastorf-kultúrát.

 

Ma már a kutatók többsége elveti ezt az elméletet, bár kisebb létszámú skandináviai bevándorlás valószínűsíthető.

 

Ma már inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem volt egységes előgermán vagy ógermán népesség, hanem csak különböző, egymással közelebbi vagy távolabbi rokonságban élő törzsek voltak.

 

Az ógermán népesség szállásterületét ma már nem korlátozzák Dél-Skandináviára, hanem ebbe beleértik a mai Észak-Németország legnagyobb részét is nyugaton egészen a Weser folyóig, délen Thüringiáig, délkeleten pedig Alsó-Sziléziáig.