Románia:

Amennyire tudom, a tervezett 1919 januári román támadás Mo. ellen is azért maradt el, mert a szovjetek hadserege túlságosan megközelítette már az akkori román határt, s a románok Erdélyből visszavonták csapataik nagy részét az oroszok elleni védekezésre. Amikor meg a fehérek épp kicsit jobban álltak, s már nem fenyegetett esetleges közvetlen szovjet támadás, megindultak, de akkor már a Tanácsköztársaság ellen.

Tehát az oroszokkal szemben valóban volt bennük félsz, az oroszok aktuális állapotától függő mértékben.

Magyarországgal szemben viszont nem hiszem, hogy akkor volt bennük bármi félsz. 1923-24-ben a magyar hadsereg revíziós támadásától nem igazán tartottak volna, létszámban, felszereltségben a magyar katonaság akkor nem volt velük egy súlycsoportban, nem beszélve a csehek és a szerbek várható azonnali támogatásáról. Szerintem inkább örültek volna egy ilyennek, hogy aztán kitolhassák a határt, mondjuk a Tiszáig. Tehát ez nem opció.

 

 

Alkalmilag (taktikailag) az oroszok sokszor támogatták már a törököket. Pl. hogy ne nőjön túl az angol befolyás. (Illetve fordítva, az angolok a törököket az orosz befolyás ellenében. Akár háborúig elmenően, lásd Krím.) Az oroszok akár most is támogatják a törököket. De stratégiailag soha. Soha nem mondtak le a meleg tengerekhez való kijutásról (nem véletlenül van most se szíriai orosz támaszpont, pedig a törökök azt nem veszik jó néven, mint ahogy Asszad támogatását sem), a XX. sz. elején a szorosok (Dardanellák, Boszporusz) valamilyen szintű ellenőrzése is fontos katonai (és persze kereskedelmi is) cél*, még a csatahajók uralkodnak, nem a repülők, no meg a szerbekkel, bolgárokkal a vallás mellett a "nagy szláv védelmező"-i mivolt, a görögökkel, románokkal a szent orthodoxia, a közös kultúrkör védelmezése köti őket össze évszázadosan, begyökerezetten, a gondolkodásukból máig kiirthatatlanul. (Olvass XXI. sz.-i friss netes kommenteket, Maxval Bircáéit példul ... ) A Balkánt legalább Nagy Katalin óta mindig is - most is, lásd Szerbia támogatása az aktuális szerb kormány politikai színezetétől szinte teljesen függetlenül  - lényeges orosz érdekszférának tekintették. (Lásd az I. VH. kitörése is.)

 

*Nem véletlen az 1915-ös angol kísérlet sem a Dardanelláknál.

 

Kemál. A "béke otthon, béke a világban" a hatalmas világháborús és polgárháborús veszteségekből nagyon nehezen kilábaló Oroszországnak valóban jól jött, de egy török katonai benyomulás a Balkán közepére nem a "béke a világban" kategória, nem a semlegességi politika lett volna, a török terjeszkedést, amint az oroszok egy picit megerősödtek, már nem hagyhatják. (Kemál egyébként valóban nagy ember, teljesen megértem, hogy a törökök tisztelik. Ám a környező kis népeknek sokkal-sokkal inkább ördög, mint szent.)

 

 

ui.: Ugyan csak teória, a törökök meg sem próbálták volna, de: A románok, ha akkora a veszély, simán önként odaadják Beszarábiát az oroszoknak, csak hogy védjék meg a román állam létét a törököktől. Ők reálpolitikusok (megalkuvók) voltak, lásd az egész XIX. és XX. sz.-i történelmüket. Több évszázaduk volt megtanulni gyengébbnek lenni, a kevés kínálkozó lehetőséget viszont azonnal megragadni.

 

 

Szóval, igazad van, hogy a Lausanne-i béke realista volt, ezt egy percig nem vitatom.

De "igazságos" semmiképp nem, nagyon nem.

Igazsága az örmény, kis-ázsiai görög, kaldeus, stb. népnek volt, nem a török államnak,

az egész történelme során szinte mindig is szpáhi mentalitású rablóállamnak.

Mi is lett a nem csekély örmény és görög javakkal? A csinosabb (vagy nem is olyan csinos) lányokkal?