No, ennyire nem biztos, hogy egyszerű. A Nyugat-Trákia felé - azaz ismét be a Balkánba - történő török katonai előrenyomulás esetén nagy esélye lett volna, 1912-höz hasonlóan, a balkáni kis államok törökellenes összefogásának. Szerbia/Jugoszlávia, Bulgária, Görögország, s akár még Románia is, lévén mind féltek a törököktől. Másrészt elég nehéz lett volna megmagyarázni az angol és francia közvéleménynek, hogy a kormányaik miért nem védik meg a szövetségeseiket, Szerbiát és Görögországot (s akár még Romániát is beleértve) a legyőzött központi hatalmaktól.

Az hogy a törökök hogy néznek a turkománokra, az csak az egyik dolog. (A helyi középhatalom kisded játékai.) A másik fele, hogy a turkománok töröknek gondolják-e magukat, vagy csak rokonnak vélik a törököket, s egy saját államnak sokkal jobban örülnének. A csángók gondolom egyértelműen magyarnak vallják magukat.

A görögök tönkreverésében annak is szerepe volt, hogy az addig az utánpótlásaikat biztosító angolok és franciák abbahagyták a logisztikai támogatást. (Miközben a görögök a háborúra történő rábeszélésében komoly szerepük volt! A szokásos nagyhatalmi köpönyegváltás. Érdek van, nem igazság. Kemál és egy biztosan antikommunista Törökország stabilitása fontosabbá vált számukra a bolsevikok oroszországi sikerei miatt. Nem a "törökök igazsága" miatt léptek le.)

Persze, hogy nem kell egyetértenünk. Ettől még igazságosabbnak tartani az új békét erős túlzás.

Azok jártak nagyon csúnyán pórul, akik ősidők óta ott éltek. Akiknek az egész ottani gazdaság és kultúra is köszönhető volt.

Megj.: A román hadsereg is nyert ellenünk 1919-ben. A magyar hadsereg nem hogy padlón volt, hanem már nem is volt. Mégsem költöztették ki Erdélyből a teljes magyarságot a békési román falvak lakosságáért cserébe. (Illetve csak az erdélyi magyarok 80 %-át, mert 20 %-ot menet közben leölnek ...) Ugye milyen jó béke?