Ok, de azért még pontosítsuk kicsit:

A de facto 1898 óta független Kréta 1913 óta Görögországhoz tartozik. Az így legalább 10 évvel korábbi, még a VH. előtti történet. (Ciprus szigete lett brit.)

Legjobb tudomásom szerint a Szíriában, Irakban élő turkománok inkább türkmének, nem oszmanlik, vagy épp valamilyen szeldzsuk maradványok, nem automatikus hát, hogy Törökországhoz kellene tartozniuk. Akkor már ott is, nekik is, az önrendelkezés ...

Nagyjából ötszázezer török került áttelepítésre, 1,2 millió göröggel szemben. (Nem beszélve a még a népességcseréig terjedő időben legyilkolt párszázezer kis-ázsiai görög polgári lakosról.) Ami arányban meg még durvábbra jön ki, lévén a "fogadó" törökök (Törökország) jóval népesebb volt a "fogadó" görögségnél (Görögország), azaz a görögség jóval nagyobb hányada járt pórul.

A kis-ázsiai görögök ősidők óta ott éltek ahonnan elűzték őket, a törökök ellenben a legkésőbben jött nép voltak a Balkánon és egyes szigeteken, ráadásul elég sűrűn igen durván viselkedő, "nemszeretem" idegen hódítók. Vagy épp korábban elmohamedánosodott, eltörökösödött albánok, bosnyákok, szerbek, stb. leszármazottai (hivatalnokok, katonák, stb.) Ez utóbbiak akár vissza is térhettek volna gyökereikhez. (Mint ahogy egy részük ezt meg is tette.)

Az örmények semmi kompenzációt nem kaptak. Még csak népességcsere sem volt. A török területeken gyakorlatilag teljesen kiirtották őket.

Mindezek fényében, valóban, a Sevres-i béke is igazságtalan volt, de a Kemál győzelmét követő Lausanne-i béke szvsz még inkább az lett.