Zsonát Creative Commons License 2017.07.25 0 0 43571

Kozma László

 

 

SZÉKELYKAPUK (II)

 

Kapuállító székelyek. Készen van faragása.

Alsó része a földbe kerül, mint a gabona ősszel.

De íme, ebből virág fakad, amely magasba tör fel

Szélben hajló indákkal, akár a búza szára.

Nap és hold ragyog, emberléptékű horizont

Épp a fejed fölött, sugarát szórja szinte,

Mit a mester faragott, becéző tenyérrel,

Melybe véső, ásónyél egyformán fér el

Életet farag, egyetlen öleléssel,

Mert itt mindenki ezermester. Érteni kell az élet

Ezerféle hajlását, a hajladozó búzaszárat,

Fenyők hajlását fönn, a havasokban.

Törzsükből szekérdeszka, bölcső és koporsó készül.

Érteni kell a fát, szélben a pattogását,

Érteni, mit télen a tűzben mesél.

Érteni kerékforgását az évszakoknak,

Lányderekak hajladozását, melyből az élet fakad.

Mert évszám is került a kapufára: egybekelésük éve

S a felirat: ha jó szándékkal jössz, ide bátran térj be.

S új életekre nyílik az ajtó, ha kitárul.

Szekerek gördülnek át rajta, egy-egy csomó

Illatos széna hullik az útra, búza pereg

S ha patakon kelnek át a szekerek,

Fény-küllőjük a tovafutó vízen remeg.