Zsonát Creative Commons License 2017.07.25 0 0 43566

Kozma Andor

 

 

JÉZUS A VENDÉG

 

Szegény ember, csak napszámos,

Kis családja igen számos,

Nagy, keserves munkát végez,

Azután ül az ebédhez.

Koldus ebéd, őreá vall,

Híg leveske csak egy tállal,

Pléh kanál benn körös-körül –

Ennek csak az éhes örül.

 

Szegény ember, jámbor ember

Mindjárt neki látni nem mer,

Előbb halkan elrebegi,

Véle mondják a gyereki:

„Édes Jézus, légy vendégünk,

áldd meg, amit adtál nékünk!”

 

Jézus, fenn az örök fényben,

Kedvét leli a szegényben.

Hajt az esdő buzgó szóra,

Szerény, kedves meghivóra.

Veszi földi vándor képét,

A gunyhóig vonja léptét.

Bekopogtat: „szabad?” – tessék!

„Hej egy falat, beh jól esnék!”

 

Szegény ember és családja

Fáradt vándort jól ellátja.

„Hát bizony mi véknyan élünk.

Hanem azért egyél vélünk.”

Jézus is kap egy kanalat,

Jut rá sok lé, kevés falat.

A szegénység gyönge kosztját

Véle híven így megosztják.

 

S amint esznek, edegélnek,

Tessékelve a vendégnek,

Szól az asszony: „Apjuk lássa,

A leveske mily pompás ma!”

Szól az ember: „Bizony, anyjuk,

Ezt a levest itt nem hagyjuk!

Rég eszünk mi együtt ketten,

De ilyen jót még nem ettem.”

Szól egy kis lyány: „Édes szülém,

Éledek e levestül én,

Pedig gyönge beteg voltam,

Sorvadoztam, majd megholtam.”

Szól a fiuk: „Én is érzem,

Pezsdül tőle minden részem,

Szinte olyan erős vagyok,

Dolgozhatom, mint a nagyok.”

S mind a többi apróbb cseléd

Eldicséri eledelét:

Ilyet – nincs is ennek mása –

Nem főz a király szakácsa!

 

Áldott megelégedettség

Fogja itt el kiki testét –

S öreg, apró, mind a hányan,

Esznek boldogan, vidáman.

 

Hát a vendég?… Ül csak szépen

Szeliden a durva széken

S nézi biztatón mosolygva,

Milyen jó e jóknak dolga.

Feje körül szivárvány gyul,

Teste ködszövetté lágyul,

Megjelen egy fényes csillag

S Jézus elszáll, mint az illat.

 

Mire feltekint a jámbor

Boldog nép – már nincs a vándor.

Vajh’ ki volt ő, hova lett ő?

Vajjon jóizűt evett ő?...

A szivekre halkan száll a

Tiszta értés s zeng a hála:

Édes Jézus, Téged áldunk,

Te voltál ma vendég nálunk.

Te, ki jó szegénynek osztod

Életére a malasztot!

 

 

Új aranyhárfa [227-228.]