Zsonát Creative Commons License 2017.07.25 0 0 43556

Kovács Vilmos

 

 

VIHAR

 

Gomolyog az ég, mintha

lángolni akarna.

Tört gerincű háztetőn

megmozdul a szalma,

s nyugtalanul talpra áll

az út pora is lent.

Riadt hangú kisharang

békíti az istent.

A magasság reccsen, a

felhők megszakadnak,

megreszket a zárt ajtó,

elsárgul az ablak.

Mérföldjáró zivatar

csörtet át a kerten,

egy félvállú szilvafa

áll nyakatekerten,

zöld gyümölcsöt szüretel

a vihar a fáról,

mohos vályú víztükrét

rücsközi a zápor,

s esik, szakad, tajtékzik.

Körül minden füstöl,

csak egy négyszemű kis ház

fehérlik a füstből.

 

Bent a falon az időt

cipeli az óra.

 

Aztán a vén csűrtetőn

megszólal a gólya,

engesztelő hét színét

ívelgeti a nap,

lucskos szárnnyal a kotlós

a vihar után csap,

lábnyomait rajzolja

a sárba a csirke,

s mosolyog a karón egy

négerfejű szilke.

 

 

Testamentum [101-102.]