Kótzián Katalin

 

 

IGAZGYÖNGY

 

Az emberi szívnél van-e mélyebb tenger

Örökké hullámzó, zajló érzelemmel?

Ki mérte fel, mit rejt tajtékozó mélye,

Örvénylő vihara, édes szenvedélye.

Csupán a szerelem oly erős és bátor,

Hogy nem riad meg e szörnyű hullámzástól,

Hanem alámerül gyöngyhalászként benne,

Míg csak rá nem bukkan fénylő gyöngyszemekre.

Aztán feljön ismét a habos felszínre,

Kezébe szorítva féltve őrzött kincse:

Az igazgyöngy, amit titkoknak kagylója

Boldog szerelemnek érlelt csillogóra.

 

 

Szonett a szőlődombon [15.]