Koosán Ildikó

 

 

TAVASZ AZ ERDŐBEN

 

Fák rügybontó sejtnagyüzemében

már csörgedez az újrakezdés láza;

elképzelem hajdan volt magam

fényloncos erdőm ösvényeit járva

kék csillagvirágos ősi birtokán:

téltemető sárgáll aranypalástban;

s ha új díszt öltene szemérmes

félhomályban, selymes párából

nő élő paraván; ifjú lány készül

így a bálra, csupa csillogó harmat-

csepp-ékszer, varázsos illat, szín

és hangulat; csodálatom vezérel;

szépséghúrokon istenkéz matat...

 

 

Hazafelé, 2013. április 1. [14-15.]