Koosán Ildikó

 

 

AKI DÖNT

 

Fényképedet még őrzöm a nyárból

polcomon a sok kacat között,

nézegetem, ha nagyon hiányzol;

fotódon víg, napfényes a távol,

házak közt itt szétterül a köd;

 

érintésed rajtam felejteted,

bőrömön vibrál a mozdulat,

szavaidból csöndfoszlányok lettek,

mintha hívnál, hallom hangodat;

 

lent zajong a villanyfényes város,

hömpölyög az emberáradat;

közöttük is mennyi a magányos…

aki dönt, és villamosra száll most,

nálamnál ma sokkal boldogabb.

 

 

Hazafelé, 2012. október 4. [38.]