Koosán Ildikó

 

 

MINT PINCEMÉLYEN

 

Bennem, ha szavak ébredeznek

csöndesen várok és hagyom,

felismerem, betűkké lesznek,

majd fehér lapra írhatom;

 

a gondolatnak szárnyat adnak,

a képzeletnek képeket,

megnyugtatnak, vagy elragadnak,

nélkülük élni nem lehet;

 

ilyen a lélek, ha napja fénylik,

ha benne öröm hangja szól,

szavakba rejtve csöndben érik,

mint pincemélyen forr a bor.

 

 

Hazafelé, 2012. szeptember 25. [34.]