Koosán Ildikó

 

 

MINDEN FŰSZÁLBAN

 

Ki arra jár, hol gyermek voltam én,

vigyázva menjen át a réten,

harangvirágok, vadszegfűk tövén

szunnyad még mezítlábas léptem.

 

Hegyi patakon csendülve csobban

kristályvizek érces harangja,

lábujjhegyen járjanak majd ottan,

hadd zengjen tisztán még a hangja!

 

Gyümölcsligetek, dús erdők, hegyek,

terített asztal, hívogató,

madárdal őrködik a csönd felett,

tükörképemet őrzi a tó.

 

Boldog világom mindig visszavár,

nincs párja más a föld kerekén!

Vigyázzon rá, ki egyszer arra jár,

minden fűszálban ott élek én!

 

 

Emlékezés, 1956-2006 [110.]