Koosán Ildikó

 

 

VIGASZUL HOZNI

 

Morzsánként gyűjteni a Szépet,

hó-paplanon csillámló fehéret,

hajnal-derengő völgyi álmot,

surranó szelet, vörösbe mártott

alkonyatok bársony melegét,

vén szőlőhegyek pezsdítő levét,

égen feszülő tinta-kéket,

bárányfelhőt, csábító messzeséget,

virágbibét, termékeny porzót,

mézet, illatot, magához vonzót,

mozaikfényt méhecske szárnyon,

ünnepnapot ájtatos imákon,

alkotást, mit szül az értelem,

harmatcsepp-gyöngyöt fűszáltengeren,

fény játékát, s ahogy átoson

bújócskázva zöld bogárhátakon

a természet, a velünk rokon.

Csodálni a lét kristály virágát,

szívekbe hajló fényes ágát,

s e szépséget mind csokorba szedve

vigaszul hozni az embertelenbe.

 

 

Létezés fűszálra fűzve [26.]