Koosán Ildikó

 

 

PANASZKODNÉK URAM

 

…esténként akkor

jánosbogárkák

vonták fénykörbe

a szorgos napi tettet,

akkor kiültek

ház elé a padra,

örömre, gondra

ablakot tárva

beszélgettek,

adomáztak, a félhomályban,

simult a szó

családban, párban,

s elérkezett az emberig.

Kertek alatt kölyök-

kutyák behúzott

farokkal hancúroztak

tüskés malacokkal,

kórusban vonyítva mind a

tánchoz, s felugattak

a holdvilághoz.

Akkor a szépség is

díszruhába költözött be

a májuságba,

barackvirágú nyári létbe.

Copfos leányok zöld szemébe

vidám, pajkos manó szorult,

és jókedv szakadatlan;

tudom, hisz magam is

arra laktam.

De vihar jött, villám a fába

elbitangoló szelekkel,

új hittel,

képzelt istenekkel,

világrengető áradással,

menekült éjjel,

kínhalállal,

palackból szabadult

új világ ért el…

Azóta bűnnel, mocsokkal,

szeméttel

viaskodunk, s a többség

nem követ…

Panaszkodnék Uram,

de nem tudom kinek.

 

 

Hazafelé, 2008. jú-

nius 30. [10-11.]