Kónya Lajos

 

 

ILYEN A BÁNYÁSZ ÉLETE

 

Sárkány-gyomorba száll alá naponta

s a szénfalaknál, a szűkre szabott

mély rekeszekben, küzdve, hajladozva,

morzsolja szét az alvó anyagot.

 

Itt bele kell feküdni a dologba,

de szó szerint. Rágnak a bronz-tagok,

hol verejtékben úszva, hol vacogva.

Ó szélsőséges klímájú napok!

 

Itt fent: nagyokat eszik-iszik, harsány

dalba fogódzik, táltos szenvedély

lovát űzi. Mint mesteri mutatvány,

 

lobog föl sorsa, öröm és veszély

két partja közt cikázik. Barna, halvány

asszony becézi, s lenge, gyönge szél.

 

 

Szén és ember [40.]