Kónya Lajos

 

 

HAJNALI ÉNEK

 

Szüntelenül krúgatnak a gerlék, telve a hajnal

hangjukkal. Ez a folyton búgó orgona-szólam

nyújt meleg ágyat, jó puha fészket a fuvolázó

fejhangoknak: a sárgarigó-futamoknak, a gazdag

készlettel iderebbent kis feketék hol csörgőt,

hol xilofont, furulyát, hol cinkék és csalogányok

dallamait megidéző, vágyakkal teletöltött

hangjának – ó, átzeng rajtuk a gerle sirása

vagy nevetése, mikor mit érez a csöppnyi galambszív.

Hajnali énekesek, hadd járjon a hangotok átal!

Mondja mind a magáét, s én is köztük a reggel

józan vagy részeg dalait, keserűn vagy édes

álom jóizeit a szám csücskén nyalogatva –

mondom, amit egyetlen szóval is elmondhatnék,

és amihez olykor oly szűknek érzem a szótárt –

mondom a gerlék és a rigók ürügyén is esengő,

gyarló énekeim – jaj, hallod-e? Hallod a hangom?

 

 

Kései ábránd [94.]